Azt szeretném tudni, vétkezem-e azzal, amit nem tudok a parancsolatokba sehová besorolni? Az Egyházzal van ugyanis problémám, nem a Jóistennel. Amit Jézus hirdetett, az soha el nem avul, de az Egyház tanítása sorra elavul. Rengeteg dologban téved a „tévedhetetlen Egyház”. Nem hiszem el, hogy a házasság szentség, ugyanis attól nemhogy kegyelmeket kapnánk, hanem minden bűnömnek az oka. Aki nem él házasságban, akár szentté is válhat – de próbálná meg ezt egy rossz férj mellett! Uram és parancsolóm nem enged el lelkigyakorlatra, még jó, hogy misére elmehetek. De próbáljak neki bármiben is ellentmondani, dühödten rámtámad. Hát még ha a pálinka is besegít neki! Ez a házasság „szentsége” nekem! Muszáj kiönteni keserűségemet, mert idegeim felmondják a szolgálatot. Ilyenkor már csak meghalni szeretnék. Mindennap imádkozom a férjemért is, életemet felajánlottam a családomért, nem tudom, elfogadta-e a Jóisten. Unokáim azóta járnak hittanra, buzgón áldoznak, csak a férjemen nem fog semmi. Templomba nem jön, hogy ő beteg. Nekem is van betegségem, de annál inkább nem mulasztanám el a szentmisét. Még fiatalon elváltam volna tőle, ha nem volnék vallásos, most már késő. Hová menjek öregen, betegen és miben bízzam, mióta nem hiszek a hetedik szentségben? Miért szenvedek?