Kedves Levélíró! A katolikus templomokat többnyire a katolikus egyház építtette, és legtöbbször az egyház tulajdonában vannak. A rendeltetésük az, hogy a szentségek ünneplésének, az evangélium hirdetésének szent helyei legyenek.

A plébániatemplomot a püspök egy plébánosra bíz, aki a plébánia pasztorális tanácsának (képviselőtestületének) véleményét meghallgatva, mint felelős lelkipásztor irányítja a plébániai közösség életét, és gondozza a templom épületét is. A templom fenntartását (fűtés, világítás, díszítés, takarítás stb.) a hívek adományaiból fedezik. Nagyobb átalakításokat a templom épületén csakis az egyházmegye (és annak ezzel foglalkozó tanácsai) engedélyével, ha műemléktemplomról van szó, akkor a műemlékvédelemmel foglalkozó illetékes állami hatóságok engedélyével végezhet.

A plébánia képviselőtestülete (akiket a plébánia hívei választanak) tehet javaslatokat a templom épületével kapcsolatban. A képviselőtestület egyik fontos tagja a templomgondnok, aki ügyel a templom jó állapotára, és ha komolyabb veszélyt, rongálódást lát, amelyet a plébános nem orvosol, akkor köteles az egyházmegye vezetését is értesíteni. Ezen túlmenően pedig minden hívő találkozhat a plébánossal, és jelezheti neki, ami javaslata van a templom épületét illetően.

Kedves Levélíró! Nagyon szép az, hogy négy gyermeket vállaltak és felneveltek, és hogy a férje mellett minden nehézség ellenére is ki akar tartani. Isten áldja meg magát ezért! A hűség a szeretet emlékezete. Annak az embernek a szeretete, aki számára a házastársa iránti elkötelezettség nem csak felszíni érzelmek hullámzása, hanem egy mély, elpusztíthatatlan, szinte fizikai összetartozás, amit semmi nem szakíthat el. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy ilyen lelkülettel van a férje mellett.

Javaslom, hogy próbálja a férjét eljuttatni a Katolikus Alkoholmentő Szolgálat (KASz) valamelyik lelkigyakorlatára. Ott sok olyan emberrel fog találkozni, akik már megszabadultak az ital bilincseiből, és őszintén elmondják az általuk megtett utat, azt, hogy az ital mi mindent tett tönkre, vett el az életükben. Ezek a lelkigyakorlatok igen gyakran óriási hatással vannak a résztvevőkre.

A férjével való testi kapcsolat nagyon nehéz ebben az állapotban. De lehet, hogy egy olyan fontos kapocs, ami megtartja a házasságukat, megőriz valamit a férje jobbik énjéből. Talán meg lehetne próbálni azt, hogy ha a férje vállal két alkoholmentes napot, akkor maga nyitott lesz az ő testi közeledésére. Talán felvethetné, felajánlhatná neki ezt a kompromisszumot.

Közben fontos, hogy áldozzon, hiszen ez a legnagyobb erőforrása, és nem szándékosan akar véteni a házassága ellen, hanem egy rendkívül nehéz helyzetben nem találja a helyes megoldást.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök a kislánya születésének, és annak is, hogy mind a férje, mind a maga számára fontos a hitük, szeretnék ezt a kincset a gyermekeiknek is továbbadni.

Az ön által felvetett kérdés azért is nehéz, mert az Unitárius Egyház nem vallja a Szentháromságot, és nem az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére keresztel (ahogyan ezt Jézus tanította és ránk hagyta, vö. Mt 28, 19). Az unitárius keresztség nem az igazi Isten, örök szeretetben és önátadásban, a Szentháromság boldog közösségében élő Isten titkába akar bevezetni, hanem egy félreértett, egyedüli, magányos Isten nevére keresztel ezekkel a szavakkal: „Én téged N. megkeresztellek az egy örök igaz Isten nevében és felveszlek az unitárius keresztény egyház tagjai közé, Jézus követésére. Ámen. Ezek nem az evangélium, nem Jézus szavai. Ezért a keresztény egyházak (a katolikus, a református, az evangélikus stb.) nem is fogadják el érvényes keresztségnek az unitárius keresztséget. A katolikus, református, evangélikus és más keresztény egyházak egymás keresztségét elfogadják érvényesnek, de az unitárius keresztséget nem.

Ez azt is jelenti, hogy ha a kislányukat unitáriusnak keresztelik, akkor a mi szempontunkból nézve ő meg nem keresztelt embernek fog számítani, nem részesül a valódi keresztségi kegyelemben.

Az egyház tanítása szerint nem csak a gyermekek vallásos (katolikus hitben való) nevelése fontos kötelesség, hanem a házasság békéjének, egységének megőrzése is. A katolikus házasfél a házasságkötése előtt nem azt ígéri meg, hogy minden áron mindegyik gyerekét katolikus vallásúnak neveli, csak azt, hogy igyekezni fog ennek érdekében minden tőle telhetőt megtenni, azonban nem olyan áron, hogy emiatt a házasság szétessen, vagy megromoljon.

Ha a keresztség kérdésében enged a férjének, akkor ne erőltesse, hogy a maga szülei eljöjjenek az unitárius keresztelőre. Legyen annak tudatában, hogy ez az unitárius keresztség nem érvényes, nem hiteles keresztség, és ezért később, ha a kislánya hite bontakozik, nyugodtan meg lehet őt keresztelni a katolikus egyházban.

Ha meg tudja kérni a férjét, hogy ő engedjen, és a kislányt megkeresztelhessék katolikus templomban, akkor esetleg megtehetik azt, hogy egy alkalommal elmennek az unitárius templomba, és ott megkérik a lelkészt, hogy áldja meg a kislányt.

Próbálják a kérdést nyugodtan végigbeszélni, nem megbántva, vagy minősítve egymást. Próbálják mindenek előtt a kislány javát nézni.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy jól fest, van tehetsége és érzéke a szépséget meglátni, és ábrázolni. Igen sok ember pontosan a művészetek által jut el Istenhez. Van számos olyan szentje az egyháznak, és nagyon sok olyan pap, aki egyben művész is volt. Gondolhatunk például Boldog Fiesolei Jánosra (ismertebb nevén Fra Angelicora), Bolognai Szent Katalinra, Antonio Vivaldira, vagy a híres pap költőinkre, pl. Mécs Lászlóra vagy Sík Sándorra. Több olyan kolostor van, ahol egyes testvérek vagy nővérek ikonokat, vagy más műalkotásokat is készítenek.

A papi hivatás nem zárja ki a művészi tevékenységet. Természetesen ennek módját és mértékét egyeztetni kell a püspökkel, akinek egyházmegyéjében a papi szolgálatát teljesíteni szeretné. A szeminárium életrendjében is van helye a művészeteknek. A papnövendékek időről időre elmennek színházba vagy hangversenyre, néha kisebb kórust, vagy zenekart is létrehoznak, zenét hallgatnak. A festés annyiban kicsit különleges, hogy igényel egy önálló helyiséget. Ezt külön a szeminárium rektorától kell megkérdezni, hogy van-e mód és lehetőség arra, hogy egy ilyen kis festő-szobát biztosítsanak.

Ha azonban ezt a szeminárium nem tudja biztosítani, a papi hivatására akkor is tudjon örömmel és lelkesen készülni. A papság az ember egész lényét betöltő ajándék és titok. Ne szomorkodjon a miatt, ha a hivatásáért néhány évre le kell mondania valamiről.

Kedves Levélíró! Ennek a bűnnek a felelőssége elsősorban és mindenekelőtt a két elkövetőt, a házas férfit és a barátnőjét terheli. Másodsorban meg lehet azt is kérdezni, hogy a férfi felesége hibázott-e valamit abban, hogy a házasságuk megromlott. Legtöbbször mind a két fél hibás, legalábbis részben, a kapcsolat megromlásában.

A pap arról nem tehet, ha az ő hittanórájára szabadon bejövő emberek közül valaki egy bűnt elkövet. A felelőssége csak akkor merül fel, ha látta ennek a kapcsolatnak a jeleit, és nem próbált szólni, tenni valamit.

Azonban azt javaslom, hogy elsősorban a két fél felelősségére koncentráljon, és onnan elindulva próbálja meg orvosolni ezt a helyzetet.

Kedves Levélíró! Gyökössy Endre és Cseri Kálmán írásait én is ismerem, és rengeteget merítettem belőlük. Nagyon javaslom például Gyökössy Endrétől a Mai példázatok, vagy a Ketten hármasban c. könyvet, Cseri Kálmántól padig a Fürödj meg és megtisztulsz címűt. Úgy gondolom, hogy az írásaikban általában a középpont Isten, az ember pedig az Ő kegyelme és szeretete által tud hiteles életet élni.

Református szerzők közül nagyon jónak tartom még Zs. Tüdős Klára ’Isten markában’ c. könyvét, Joó Sándor igehirdetéseit vagy Hézser Gábor ’Kötőjeles történetek’ c. írását.

Kedves Levélíró! Örülök, hogy komolyan veszi a hitét, keresi a helyes utat. Ahhoz, hogy református istentiszteleteken részt vegyen, nincs szüksége áttérésre. Egymás keresztségét egyébként a két felekezet elfogadja.

Ha megengedi, javaslom, hogy egy-két dolgot gondoljon végig. A kereszténység Jézussal indult el 2000 évvel ezelőtt. Úgy gondolja, hogy amikor pl. Szent Ferenc élt, kb. 300 évvel a reformáció előtt, akkor nem létezett hiteles Krisztusi egyház?

A katolikus egyház (a kereszténység önmagát a kezdetektől fogva katolikusnak, azaz egyetemesnek nevezte) 2000 éve lényegét tekintve változatlan módon létezik. Ugyanazok a szentségei, ugyanaz a tanítása. Nem ember alapította, hanem maga Krisztus. Ő ígérte meg azt a tanítványainak, hogy a Szentlélek elvezeti őket a teljes igazságra, megtanítja őket mindenre (Jn 14,26; 16,13). Megdőlt volna Jézus ígérete? John Henry Newman anglikán professzort az döbbentette meg, amikor az ókori egyház írásait olvasta, és rájött, hogy az első keresztények hite a katolikus egyház hitével azonos, nem a protestáns egyházakéval.

Jézus azt mondta, hogy az Ő teste valóban étel, és aki Őt eszi, az örökké él (Jn 6,55-56). Lehet az igazi egyház az, amelyik ezt az egyik legfontosabb jézusi ajándékot nem fogadja el, nem hiszi?

A református egyháznak rengeteg értéke van, nagyon sok hiteles ember, nagyon mély igehirdetések. Jól teszi, ha ezekből merít. De közben, azt javaslom, ne felejtse el, hogy a krisztusi kinyilatkoztatás és kegyelmi kincsek teljességét az általa 2000 évvel ezelőtt létrehozott egyházban találja meg.

Kedves Levélíró! A jótetteket nem úgy kell elképzelni, mint jó pontokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Isten örök szeretet-életében részesedjünk. Isten nem egy kicsinyes tanárhoz hasonlít, aki elvárja, hogy jó pontokat gyűjtsünk nála.

A jótettek szükségessége a dolgok természetéből fakad. Isten örök szeretet, önzetlenség, tisztaság, szépség. Akkor tudunk Istenbe, az Ő örök szeretet-életébe belépni, ha a földi életünk során (és azután pedig a tisztulás állapotában) Hozzá hasonlókká váltunk. A tisztulás állapota ki fog égetni belőlünk mindent, ami Istentől idegen. Ez egy fájdalmas, de mégis boldogító út lesz. Minden lépéssel Őhozzá kerülünk közelebb. Az egyéniségünkből a torzulások, a minket gúzsba kötő láncok tűnnek el, és a hiteles egyéniségünk fog egyre inkább felragyogni.

Isten jobban szeret minket, mint ahogy a legjobb szülő tudja szeretni a gyermekét, a legjobb nagyszülő az unokáját, a legjobb házastárs a kedvesét, hiszen minden szeretet Őbelőle, a Teremtőből származik. Ne féljen tőle egy pillanatra se!

Az imáiban mindig próbálja egyszerűen csak beengedni a lelkébe Isten fényét, jóságát, tisztaságát. Tartsa oda a lelkét a Napba! Tegye egyszerűen a jócselekedeteteket, ne számolgassa őket. Adjon értük hálát! Ne töprengjen azon, hogy a halála után hova jut, azt bízza az Úristenre! Higgye el, hogy Ő jobban szereti magát, mint ahogy maga tudja szeretni önmagát!

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy rátalált élete párjára, és hamarosan összeházasodnak. Isten adjon maguknak sok örömet, szeretetet, hűséget!

Sajnálom, hogy nem sikerült időben megkapni a párja első házasságának érvénytelenítését, és így nem tudnak egyből egyházilag is megesküdni. Ne szomorkodjon e miatt! Az egyházi esküvő fél év, vagy egy év múlva is nagyon nagy élmény, és ajándék lesz!

Az egyház ünnepélyes áldást polgárilag házasulóknak nem ad a templomban, nehogy lassan összekeverjék az emberek, és azt gondolják, hogy végül is ezeket is megáldották ugyanúgy, mint a szentségi házasságot kötő párokat. Vagyis nem az áldást utasítja el az egyház, hanem azt akarja elkerülni, hogy a két dolgot összekeverjék az emberek.

Az lehetséges, hogy az esküvő előtt, vagy után sima civil ruhában ketten elmennek egy paphoz, és kérnek tőle áldást.

Kívánom, hogy a mostani polgári esküvő az életük egyik legszebb napja legyen, és utána majd az egyházi házasságkötés megerősítse, megkoronázza, megsokszorozza ezt az örömet!

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy a lányát hitben neveli, igyekszik neki is átadni a Teremtő ismeretét és szeretetét, ami a legnagyobb kincs és a legfőbb erőforrás az ember életében.

Nem ritka dolog, hogy egy kamasz lázad azok ellen az értékek ellen, amit a szülei képviselnek. Sok esetben egy időre teljesen el is fordul ezektől. Igen gyakran azonban a szíve mélyén az elvetett mag ott rejtőzik, és később, talán 10-20 év múlva kikel, és termést hoz.

Javaslom, hogy kérdezze meg a lányától, hogy miért nem tetszik neki a mise és a vallás? Egyáltalán nem hisz Istenben? Úgy gondolja, hogy a világ csak úgy magától lett? Úgy gondolja, hogy a halál után nem következik semmi? Vagy az Egyházban csalódott? Vagy egyszerűen unalmasnak találja a misét? Engedje, hogy a lánya bátran kimondja, amit gondol. Kérdezgesse őt sokáig, mielőtt válaszokat adna. Ha a lány azt mondja, hogy Istenben hisz, akkor félig nyert ügye van. Akkor csak a hit felszínén levő egy-két akadályt kell elhárítani, de a lánya hitének legmélye, szíve megvan.

Gondolkodjon el azon, amit a lánya válaszol ezekre a kérdésekre, és próbáljon neki bölcs válaszokat adni. Mondja el neki, hogy maga személyesen miért hisz, mit jelent magának a hite, hogyan tapasztalta meg az életében Isten szeretetét és jelenlétét. Esetleg javasoljon a lányának olyan könyvet, ahol válaszokat talál a kételyeire, ellenvetéseire (pl. A hit kapuja, Szent István Társulat 2016). Próbáljon olyan misét keresni, amely a lánya számára élményszerű és vonzó.

Esetleg néha alkudozhat is a lányával: ha ő megteszi a család érdekében, hogy eljön, akkor ön is teljesíti a lányának egy (megvalósítható, reális) kérését. Ha a lánya nagyon erősen ellenáll, lehet azt kérni tőle, hogy havonta legalább kétszer jöjjön el. Vagy menjen el egy ifjúsági lelkigyakorlatra, vagy találkozóra, és ennek fejében 1 hónapig nem kell vasárnap misére jönnie.

Próbálja nagyon szeretni a lányát, igyekezzen időt tölteni vele, a segítségére lenni! Minden nap imádkozzon érte! Éreztesse vele a szeretetét!

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy szépen, szeretetben élik a házasságukat, és örülök a két gyermeküknek is! Isten őrizze meg, áldja, védje, erősítse kegyelmével a házasságukat!

A házastársi együttlétnek kettős célja van: a gyermeknemzés és a két ember egymás iránti szeretetének, egységének megélése. Nagyon fontos ez a második cél is. Fontos, hogy a házasságban megmaradjon a testi kapcsolat, a két fél ne hidegüljön el egymástól.

Ideális volna a természetes módszert használni. Azonban, ha ez semmiképpen sem lehetséges, akkor mint kisebbik rosszat, lehet egy másik módszert is alkalmazni (természetesen csak olyat, amelyik a már megfogant életnek nem árt).

Javaslom, hogy menjenek el ezzel a kérdésükkel egy olyan tanácsadó központba, ahol a természetes családtervezés módszerét tanítják (pl. Pesti Ferences templom, Szerda esténként a Szent Erzsébet teremben 17.30 és 19.30 óra között; www.pestiferences.ofm.hu/index_osszejovetelek.html ), hátha tudnak konkrét tanácsot, segítséget adni, ami a maguk élethelyzetében is hasznosítható.

Kedves Levélíró! Fogadja őszinte együttérzésemet Édesanyja halála miatt. Az elhunytak Istennél vannak, ahogyan Jézus ígérte a vele keresztrefeszített gonosztevőnek: „Még ma velem leszel a Paradicsomban.” Mindig így gondoljon az Édesanyjára, mint aki él, boldog, Istennél van. Gondol magára is, látja magát, imádkozik magáért. Azzal szerez a legtöbb örömet az Édesanyjának, ha szépen éli az életét. Ha lassanként túlvan ezen a gyászon, ha szépen neveli a gyermekeit és Isten törvényei szerint él.

Az elhunyt számára egyáltalán nem fontos az, hogy hová temették a testét. A testünk anyaga elporlad, tönkremegy, a természet körforgásába visszakerül. Már a földi életünkben is hét évenként teljesen kicserélődik a testünk anyaga. Ha egy ember teste elég, vagy vadállatok falják fel, vagy a tengerbe vész, az az ő örök boldogságát az Istennél egyáltalán nem befolyásolja. Az elhunyt számára teljesen mindegy, mi történt a testével.

Nem azzal teszünk a legtöbbet az elhunytért, ha gyönyörű sírt készítünk neki. A múlt embereinek gyönyörű sírjai már mind szintén elpusztultak, eltűntek. A legtöbbet azzal tesz az Édesanyjáért, ha imádkozik érte, meggyónik, misét mondat érte, amelyen áldozik is.

Az álmaink azt jelzik, ami a lelkünk mélyén történik. Az édesanyjával való álmai azt jelzik, hogy sokat gondol őrá napközben is, és ezek a gondolatok éjszaka is előjönnek a lelkében.

Édesanyjára ne úgy gondoljon, ahogyan legutoljára látta. Az nem ő volt. Az csak a holtteste volt, amelyben ő már nem volt jelen. Mindig úgy gondoljon az édesanyjára, mint aki a mennyben van, mosolyog és boldog. Próbálja elképzelni őt így! Nézzen fel az égre, és szóljon az édesanyjához! Köszönjön meg neki mindent, amit tőle kapott, kérjen bocsánatot mindenért, amit ellene vétett. Imádkozzon érte!

Kedves Levélíró! A házasságuk szétesésének fájdalmában mégis pozitívum és öröm az, hogy volt férjével jó kapcsolatot ápolnak és a volt férje felkérte keresztanyának.

Annak, hogy a (volt) férje gyermekének keresztanyja legyen, egyházi akadálya nincs.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy rátaláltak az Istenbe vetett hit kincsére, és ebben a hitben is akarnak élni. Ha az első, egyházi házasságának érvénytelenségét kimondták, akkor köthetnek a jelenlegi párjával egyházi házasságot, és ezután gyónhatnak és áldozhatnak is. Kívánom, hogy minél előbb sikerüljön ezt elérni, és a szentségek megtisztító, felemelő erejét mielőbb újra megtapasztalhassák!

Kedves Fiatal Barátom! Nagyon örülök, hogy érdekli a hittan, a Biblia, a Teremtőnek, az Élet Forrásának megismerése. A kérdéseire ez a konkrét válasz:

Ahhoz, hogy katolikus hittanból valaki érettségi vizsgát tehessen, év végi jegyekre van szüksége. Vagyis már nem az a lényeg, hogy hány évig tanulta a tárgyat, hanem hogy vannak-e belőle év végi jegyei.

Ehhez vendégtanulói státuszt kell kérnie egy iskolában, ahol van katolikus hitoktatás és ott osztályozóvizsgák keretében számot ad a tudásáról, érdemjegyeket szerez. Az, hogy hány év anyagából kell számot adnia, az az adott iskola pedagógiai tervétől függ.

Kedves Levélíró! Az alapszabály az, hogy ha az egyik fél görög, a másik római katolikus, akkor a vőlegény plébánosa az illetékes az esketésre.

Ha a vőlegénye nem volt még bérmálkozó, azt lehet pótolni (megfelelő felkészülés után) az esküvő előtt. Ám ha ez valamilyen okból nem megvalósítható, az esküvőt akkor is meg lehet tartani.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy sokfelé utaznak, és megismerik a gyönyörű világot, melyet a teremtő alkotott, valamint az emberi kultúra remekműveivel is találkoznak.

Javaslom, hogy egy-egy ilyen utazás előtt végezzenek intenzív kutatást arról, hogy van-e a szálláshelyük közelében templom, és van-e ott olyan időpontban Szentmise, amely a programmal összeegyeztethető (pl. szombat este vacsora helyett, vagy vasárnap reggel reggeli helyett…). Kérjék meg az idegenvezetőt is, hogy segítsen ebben, ha szükséges.

Ha végképp nem tudják megoldani a Szentmisén való részvételt, akkor próbáljanak helyette egy hosszabb vasárnapi imádságot mondani (pl. a mise olvasmányait elolvasni, arról elmélkedni, egy rózsafüzért elmondani.

Kedves Levélíró! A Jelenések könyve, amelyet a Szent János apostol tanítványi köréhez tartozó személy (vagy személyek) írtak valószínűleg Domitianus császár uralkodása alatt (Kr. u. 81-96) a Katolikus Egyház és a többi keresztény felekezetek szerint is a Biblia része, a Szentlélektől sugalmazott írás.

Krisztus azt ígérte, hogy a tanítványait, az Egyházát a Szentlélek fogja vezetni. Megtanít majd titeket mindenre, elvezet a teljes igazságra (Jn 14,26; 16,13). A Szentlélek segítségével ismerte fel az Egyház a Szentlélektől sugalmazott írásokat. Így született meg a Biblia.

A Jelenések könyvének kánonisága körül merültek fel kételyek az ókori egyházban, főként a miatt, hogy egyesek (pl. a montanisták) millenarista nézeteiket vélték igazolva látni benne, amely nézetek szerint a történelem végén Krisztus 1000 éves földi uralma következik, és majd csak ez után a történelem vége. Az Egyház ezt a konkrét, földi ezer éves uralomra vonatkozó tant elutasította, a Jelenések könyvének sugalmazottságát, Bibliához való tartozását pedig megvédte.

Kedves Levélíró! A keresztség szentsége kapcsán a Katolikus Egyház szigorúan tiltja bármifajta anyagi ellenszolgáltatás kérését. A keresztség teljesen ingyenes.

A szentségek és szentelmények kapcsán előírt adomány (stóladíj) csak a szentmisék, esküvők és temetések esetében van (vö. http://szenterzsebet.plebania.hu/?page_id=3400). Más szentségek (pl. bérmálás, elsőáldozás, betegek szentsége stb. esetében szigorúan tilos bármilyen adományhoz kötni a szentség kiszolgáltatását. A szentmise, az esküvő és a temetés esetében sem vételárról van szó, hanem a szentség/szentelmény kiszolgáltatása kapcsán felajánlott adományról, amellyel az illető család a plébánia működéséhez (villany, gáz, virágok, gyertyák, kántor, plébános stb.) hozzájárul. Az egyházi törvénykönyv előírásai szerint azonban ezekben az estekben is fel kell azonban menteni az adomány befizetése alól a rászorulókat, „hogy a szegények nehogy szegénységük miatt nélkülözzék a szentségek segítségét” (CIC 848).

Kedves Levélíró! Nagy örömmel olvastam a levelét. Amit leír, az a kegyelem nagy csodája, amihez maguk hozzátették a jóakaratukat, a megbocsátás, az újrakezdés készségét. Ritka az olyan ember, az olyan pár, aki erre képes. Adjon hálát érte Istennek!

A polgári esküvőjük után áldást mind a két templomban nyugodtan kérhetnek.