Édesanyám súlyos agyér-elmeszesedésben szenvedett. Jó két éve senkit sem ismert fel, gyermekeit sem. Mikor egyszer be akartam menni hozzá, hallottam, hogy buzgón imádkozik.

Kislányom még nem volt elsőáldozó. Amikor áldozni megyek, ő is jön velem, s egy keresztet rajzol homlokára az áldoztató pap. Legutóbb keservesen sírt, mert a pap bácsi félretolta, és nem kapott keresztet, mint más templomban. Mit tegyek? Ne vigyem szentmisére többé a gyerekemet?

Egyre jobban terjed az úgynevezett Szent Antal-lánc. Íme, egyik változata: „Ezt az imát 9 napon át mindennap 7-szer kell elimádkozni! Fénymásolatot kell készíteni 9 példányban, ebből mindennap egy-egy másolatot tegyen más-más templomba, vagy küldje el ismerőseinek. Ekkor kérése meghallgatást nyer. Még sohasem fordult elő, hogy ne nyert volna meghallgatást. De vigyázzon, ne tartsa magánál ezt az imát, tovább kell adni, mert különben nagy bajok érhetik.”

Jézusban hittem, hatalmasat csalódtam. Irigylem azokat, akik sohasem voltak vallásosak. Öt éve munkanélküli vagyok. Megtapasztaltam, hogy senkinek sincs szüksége rám. Feléltem mind lelki, mind anyagi tartalékaimat. Lelkiatya, segítsen felismerni Isten utolsó akaratát: hajléktalan legyek, vagy öngyilkos?

Sokfajta ünneplésről hallok mind a házasok, mind a papok között. Itt ezüstmenyegző van, ott vasmise. Sajnos nem vagyok tájékozott. Szégyellem megkérdezni, inkább a lelkiatyának teszem fel a kérdést: mit jelentenek ezek? A válasz minden bizonnyal nemcsak engem érdekel, hanem másokat is.

Szeretnék komoly lelki életet élni. Tudom, hogy ez lelki vezető nélkül nem megy. Papunk agyon van terhelve. Kereshetek-e egy férfit vagy nőt, aki az Isten felé vezető úton segítségemre van?

Foglalkozva Kis Szent Teréz életével, nem értem, hogyan létezik az, hogy élete vége felé testileg is, lelkileg is nagyon szenved. Ugyanakkor naplójában a legszebb lapokat írja, sőt vidám és jókedvű. Hogyan lehetett benne ez a kettősség?

Öregember vagyok. Hitetlenül éltem. Sokszor tettem minden vonalon olyat, amit én is szégyelltem. Lebetegedtem. Félek a haláltól. Jó lett volna vallásosnak lenni. De most már késő. Vagy kezdhetek még valamit magammal? A lelkiatya talán tud ebben eligazítást adni.

Hol vannak az édesanyák? Hol vannak a kisbabák? Az aranyos gyerekek? Hol vannak a nagy családok, ahol szinte rajzanak az egészségtől viruló, jól nevelt fiúk, leányok? Csak ennyi elsőáldozó? Csak ennyi hittanos? Csak ennyi gyerek a szentmisén? A temetéseken egy pár hozzátartozó cselleng a koporsó körül, hol van a többi gyászoló? Miért fogy hazánkban oly rémisztően a lakosság? Hová tűnik el minden évben egy kis város? Kihal az élet? Lelkiatya, mi történt?

Súlyos szívbeteg vagyok, s egyre jobban szenvedek. A legkisebb mozdulatra, pár lépés után már befulladok, mindenem fáj. Bírhatatlan az életem. Miért nem vállalják az orvosok a szívműtétemet? Nem mindegy, ha meghalok műtét közben? Vagy tehetek valamit, hogy megrövidítsem kegyetlen életemet? Lassan már gondolkodni sem tudok.

Tapasztalatom szerint sok, ma élő kereszténynek alig van fogalma az úgynevezett „idegen bűnök” mibenlétéről. Sajnos ez a családi életben is sűrűn megmutatkozik. S akkor az élet egyéb területeiről még nem is szóltam. Mi erről az atya véleménye?

Szentségimádáson történt, hogy egy fiatalember nyugodtan telefonált, még csak a hangját sem halkította le, úgyhogy a bent lévőket igencsak zavarta az imádságban. Hogyan lehet így viselkedni az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus előtt?

Hirtelen felindulásomban megbántottam valakit. Valóban csúnyán törtem ki magamból, tulajdonképpen ok nélkül. Azóta hiába szólítgatom, mindig érezteti velem az összecsapást. Kérdem a lelkiatyát: mit tegyek, hogy minden helyreálljon?

Lelkipásztoraink tiszta tekintete, élettapasztalata, szívjósága, melyek vonásaikba íródtak, mind-mind beszél nyelvük, leírt soraik helyett is. Nem csoda, hogy az ördög gyűlöli önöket, mocskos váladékát időnként ráköpi reverendájukra, ezzel is próbál ártani. A Mindenható sokkal nagyobb hatalom nála, aki védelmezi őket. Hála néki!

Sokszor tapasztalom, hogy egyes templomokban úrfelmutatás alatt – amikor a többség térdel – vannak, akik állnak, sőt beszélgetnek. Az a benyomásom, hogy talán nem tudják, mi történik akkor az oltáron. Kérem, magyarázza el ezt a csodálatos titkot!

Jó lenne elmélyíteni a köztudatban, hogy Szentatyánk apostoli levelében az eddigi 15 titkot kiegészítette a világosság titkaival. Így a teljes szentolvasó 20 titokból áll. Ebből következik, hogy a meglévő köröket ki kell egészíteni 20 főre. Mivel az új titkokat nem ismerik annyira a hívek, mint a régieket, jó lenne megmagyarázni.

Meghalt a nagyfiam. Éjjel-nappal siratom. Naponta kétszer is kimegyek a temetőbe. Mindig a legfrissebb és legdrágább virágokkal borítom. Nagyon szép, drága síremléke van. Lássák, hogy én szeretem őt a legjobban. A többiek érzéketlenek, az uram is. Nyugodjak bele Isten akaratába. Hogy lehet ebbe belenyugodni? Ő csak imádkozik. Idegesít a nyugalma. Nem elég a bánatom? Ő nem is szerette a fiunkat! Ugye nekem van igazam mindenben?

Hogyan lehet az olyan pap méltó a hivatásához, amelyik a szemembe vágja, hogy halálomat kívánja?! Hogyan hallgassam az Igét az ő szájából, hogyan gyónjak, áldozzak nála? Kíváncsian várom a lelkiatya válaszát.

Rengeteg szekta létezik. Hány hívőt elszakítanak az Egyháztól. Tudom, hogy veszélyesek, de talán mégsem lehet egy kalap alá venni őket. Olyan jó lenne tisztán látni! Atya, segítsen ebben nekem!

Harmadik osztályos fiam elsőáldozó szeretne lenni. Szorgalmasan jár hittanra, de amióta elmaradt a diákmise – mivel új plébánosunknak más faluba is kell mennie –, nem jön misére. Legnagyobb kifogása az, hogy ő ott unatkozik. Hitoktatója azt mondta, hogy így nem lehet elsőáldozó! Mit tegyek?