Napi evangélium

2019. augusztus 20. – Kedd, Szent István király (Mt 7,24-29)

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Mt 7,24-29

Elmélkedés

Égre emelt tekintettel

A mai napon magyar nemzetünk első királyát, Szent Istvánt ünnepeljük. E napon nem csupán emlékezünk egy 1000 esztendővel ezelőtt élt államférfira, családapára, apostoli lelkű keresztény emberre, hanem kifejezzük hálánkat Istennek, hogy a Szent István által megkezdett mű hatása ma is érezhető, az általa lerakott alapokra az évszázadok során felépült építmény, amit Magyarországnak nevezünk, ma is áll, fejlődik, tovább épül. A folyamatos fejlődést elődeinknek köszönhetjük, a további épülés pedig remélhetőleg a mi munkánk, szorgalmunk és igyekezetünk eredménye is, mert felelősséget érzünk hazánkért és annak jövőjéért, valamint azokért a nemzedékekért, amelyek ezen a földön fognak születni, élni és meghalni.

Szent István királyt nem az irányíthatatlan sors vagy a történelmi helyzet vezette, hanem határozott célja volt. A keresztény hitben felismerte azt az örökérvényű igazságot, amelyre építeni lehet. Az volt a célja, hogy országa biztonságban legyen. Tudta, hogy a biztonság, a rend, a béke megteremtéséhez nem elegendő a kard ereje, hanem meg kell teremtenie az erkölcsi értékek tiszteletben tartását. Tudta, hogy nem elég a férfias bátorság, amelyre bizony nagy szükség van a külső fenyegetések és veszélyek sikeres elhárítása érdekében, hanem szükség van arra is, hogy a hazát védelmező férfiak tudjanak olykor letérdelni és imádkozni. Mert az tud bátran nézni az ellenség szemébe, aki bizalommal tud feltekinteni Istenre.

A biztonság megteremtése mellett István királynak az volt a célja, hogy magasabb életeszményt állítson népe számára. Ez az életeszmény, a keresztény hit és a hit szerinti élet, évszázadokon keresztül megtartó erő volt, és ma is az. Ez segít minket, hogy ne csak az egyéni érdekeket nézzük, hanem a közösség javát is szem előtt tartsuk. Ez adja számunkra az erőt, hogy miközben világszerte terjednek a családok szétesését okozó nézetek, mi továbbra is értéknek tekintsük a családok egységét. Ez ösztönöz minket arra, hogy ne csak hangoztassuk a tudás fontosságát a jövő nemzedékek nevelése és oktatása során, hanem valódi bölcsességgel és élettapasztalattal álljunk a gyermekek és a fiatalok mellé. Tudjuk, hogy értelme és értéke van áldozatvállalásainknak és szolgálatunknak, amelyet mások érdekében teszünk. Tudjuk, hogy a közösség, amelyhez tartozunk, legyen az családi, vallási vagy kulturális, megtart minket. Tudjuk, hogy nem élhetünk csupán a pillanat mulandó örömének, hanem a maradandó boldogság forrását kell keresnünk.

Szent István királynak az is célja volt, hogy Krisztushoz méltóan éljen. Méltósággal viselte fiának, Szent Imre hercegnek a tragikus halálát. Korábban arra számított, arra nevelte fiát, hogy ő fogja majd követni a trónon, ő folytatja majd munkáját a magyar nép javára. Amikor szembesült azzal, hogy nem bízhatja országát fiára, akkor mennyei pártfogót keresett, és Szűz Mária személyében meg is találta népünk védelmezőjét. Neki ajánlotta fel koronáját és országunk jövőjét. Ezt kaptuk örökségként, ezt érdemes megbecsülnünk és továbbadnunk.

Szent István király azért tud ezer év távlatából is egyenes gerinccel állni előttünk, mert tudott meghajolni és leborulni Isten előtt. Ha bennünk is megvan ez az Isten előtti alázat, akkor büszkén húzhatjuk ki magunkat a mai napon, és felemelt fejjel, égre emelt tekintettel ünnepelhetünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Magyar népünk első királyunknak, Szent Istvánnak köszönheti, hogy elindult a krisztusi hit és a keresztény életeszmény útján. Szent István lelke mélyéig hívő és keresztény hite szerint élő ember volt, aki népe kormányzásában és cselekedeteiben egyaránt Krisztust követte. Azzal a meggyőződéssel igyekezett egykor a keresztény hitet terjeszteni országunkban, hogy ez a vallás erkölcsi mértéket és értéket ad az embereknek, az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja népünk megmaradását a jövőben. Segíts minket, Istenünk, hogy Szent István király példáját követve a földi haza építése közben, égi otthonunk, a mennyország felé törekedjünk!