Napi evangélium

2021. április 14. – Szerda (Jn 3,16-21)

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.” Jn 3,16-21

Elmélkedés

A mennyei Atya minden embert üdvözíteni akaró szándékáról, valamint saját küldetéséről és halálának, önfeláldozásának értelméről így tanít Jézus a mai evangéliumban: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

A teremtés, a megtestesülés és a megváltás forrása egyaránt Isten szeretete. A megváltás művében Isten mindent az emberért, az ember üdvösségéért tesz. Ezt a szeretetet hirdette Jézus szavaival és erről a végtelen szeretetről tett tanúságot önfeláldozásával. Isten mindig irgalmas szeretettel fordul az emberek felé. A megváltás azt jelenti, hogy a mennyei Atya az ő egyszülött Fiát adta a világnak, aki a kereszten feláldozta életét. Az Atya új életet adott a Fiúnak a feltámadásban. Aki hisz Krisztus feltámadásában és készen áll arra, hogy az Úrhoz hasonlóan felajánlja életét Istennek, az Krisztus ígérete szerint fel fog támadni az örök életre. A feltámadás húsvéti titkát szemlélve megértjük, hogy minden értünk történt. Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg, hogy megváltson minket bűneinktől.

Ha hiszünk a Jézus halálában és feltámadásában megmutatkozó isteni szeretetnek, megnyílik számunkra a hit útja, amely a halálon és a feltámadáson át az örök életre vezet. © Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te végtelenül irgalmas vagy és minden embernek megbocsátasz, aki őszintén megbánja bűneit. Amikor vétkezem és tudatában vagyok bűnömnek, szükségét érzem megbocsátó szeretetednek. Te nem azért vagy jó velem, mert nincs más választásod, hanem végtelen szeretetből. Arra tanítasz, hogy én is irgalmas és megbocsátó legyek embertársaim iránt. Kérlek, taníts meg megbocsátani, taníts meg irgalmasnak lenni, hogy tovább tudjam adni szeretetedet embertársaimnak!