Napi evangélium

2015. május 13. – Szerda (Jn 16,12-15)

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.” Jn 16,12-15

Elmélkedés

A Szentlélekkel kapcsolatban újabb kijelentést tesz Jézus búcsúbeszédében: „az Igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16,13). Milyen igazságra gondolhatott a mi Urunk?

Pilátus előtt, kihallgatása alkalmával Jézus ezt mondta: „aki az igazságból való, hallgat a szavamra.” Ekkor Pilátus megkérdezte: „Mi az igazság?” (Jn 18,37-38). A római helytartó ezen kérdése óta az emberiségben nem csak az igazság keresésének vágya él, hanem az igazság létezésének megkérdőjelezése is. Megismerhető-e az ember számára az igazság? Milyen igazságot, értéket érdemes követnünk? Létezik-e személyes érdekektől független igazság? Valóban igazságnak tekinthető-e az, amit a többség, a közvélemény vagy éppen csak néhány közvéleményformáló annak mond? Hogyan találhatjuk meg az igazságot egy olyan korban, amikor egyesek olyan rafinált módon mutatják be féligazságaikat, hogy azok már-már igazságnak tűnnek?

E kérdésekre a válasz Jézus személye. Az igazsággal kapcsolatos bizonytalanságaink és kételkedéseink eloszlatására egyedül a Szentlélek képes, aki elvezet bennünket a teljes igazságra. Mert az igazság Jézus személyében áll előttünk. Pilátus előtt is ott állt az igazság, de a kételkedés elhomályosította értelmét, látását. Világosítsa meg értelmünket a Szentlélek, hogy Jézus Krisztusban felismerjük az igazságot!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, sokat kívánsz tőlünk – voltaképpen mindent. Jézus, a mi testvérünk odaadta egész életét, és íme: él! Mi sokszor beszélünk az ő új életéről, magunkban ugyanakkor még mindig a halált hordozzuk, pedig elég volna számunkra egy egészen kevés bátorság is. Ez a bátorság talán kis lépésekben – átlendíthetne bennünket az igazi életbe. Olykor mintha ugródeszkán állnánk. Istenünk, segíts elszánni magunkat, hogy végre ugorjunk – az új életbe!

E. A. Grabner-Haider