Kránitz Mihály teológus sorozata
Mielőtt a szentmiséről beszélnénk, azt kell megnéznünk, hogy mik is a szentségek. Annyit talán mindannyian tudunk, hogy szent jelek. Mégpedig olyan jelek, melyek biztosítják az Istennel való kapcsolatot, tehát kegyelmet közvetítenek.
Már az Ószövetség megfogalmazta Isten szentségét, de az Újszövetségben is megtaláljuk a „Legyetek szentek!” kijelentést. Ezt a megszentelődést, Isten akarata szerinti szentté válást éppen a szentségek biztosítják.
A Krisztus által alapított szentségek az élet megszentelésére szolgáló kegyelmeket közvetítik. A szentség tehát egy szent cselekedet, mely által Krisztus és Szent Lelke működik. A hét szentség közül hármat a beavatás szentségeihez lehet sorolni. Ezek a keresztség, a bérmálás és az Oltáriszentség vagy más néven az Eucharisztia. Ez utóbbit nevezzük szentmisének, amelyben Krisztussal találkozunk.
Ferenc pápa tanításában az Eucharisztia, vagyis a szentmise a keresztény beavatás középpontjában, szívében helyezkedik el, és a keresztséggel, valamint a bérmálással együtt az Egyház életének a forrását jelenti.
A szentmise elnevezései között ott találjuk a lakomát, mely viszont az utolsó vacsorára utal. Az oltár, amely egy leterített asztal, és ez már eleve egy étkezést juttat az eszünkbe, az ószövetségben az Istennek bemutatott áldozat a szentmise előképe, melyről a Teremtés könyvében olvassuk, hogy Melkizedek, Sálem királya kenyeret és bort hozott áldozatul.
Később a húsvéti bárány is, amelyet az Egyiptomból való menekülés előestéjén fogyasztottak a zsidók, előre jelezte az eucharisztikus lakomát. Az utolsó vacsorán Jézus önmagával helyettesítette az ősi bárányt. Az utolsó vacsora volt tehát az első szentmise, melyen Jézus önmagát nyújtotta az apostoloknak, amikor így szólt: „ez az én testem”, és átadta a kenyeret; „ez az én vérem”, és átnyújtotta a borral telt kelyhet. Ez a szentmise központi kijelentése is, amikor az arra felkészültek ténylegesen egy szent lakomán vehetnek részt. A Krisztus testévé átváltozott kenyér és az ő vérévé átváltozott bor által titokzatos módon találkozhatunk Istennel és fogadhatjuk be a szívünkbe Jézus Krisztust, az élő Isten Fiát.
