Rossz elhatározását, hogy jósnőhöz fordult, némileg enyhíti a kínzó vágy, hogy mindenki szeretné tudni a jövőjét. Különösen, ha nagy bajban van, és sorsa végképp bizonytalan, kapaszkodik lehetetlen eszközökbe, csak egy kicsit világosan lásson: hogyan tovább? Saul, a zsidók királya, mikor meglátta a filiszteusok táborát, annyira megrémült, hogy álmoktól, papoktól, prófétáktól próbálta megtudni, mi lesz vele. Amikor nem kapott választ, a jósnőhöz vitette magát (1Sám 28,6).

Léteznek irányelvek: mindenki a maga sorsának kovácsa. Nem szabad semmin sem változtatni, csak ha biztosan jobb. De hogy végeredményben hogyan alakul az életünk, ha ezt vagy azt tesszük (ezek az ún. futuribiliák), csak Isten tudja. Ő látja végig szabad akaratú döntéseink következményeit, minden lehetséges változatot... Igaz, hogy sokfajta tényezőből egy kicsit valószínűsíthető a jövőnk. Családfánk, őseink, velünk hozott génjeink, életerőnk már születésünkkor sejtetnek valamit. Kicsi korunkban belénk nevelt szokások, szüleink törődése, a biztonságérzet, amit megad egy igazi család. Ezért állítják okos emberek, hogy az ember négyéves korára már szinte „kész”, később már csak simítgatni lehet rajta, alapvető változások egyéniségén nem nagyon remélhetőek. Boldog az az ember, aki jó családba, jó körülmények közé születik.

De annyi változása lehet egy életnek, annyi akart vagy véletlen körülmény befolyásolhatja, hogy a jövőt csak a mindent tudó Isten tudja. Ezért nevetséges jósnőhöz menni, „felruházni” isteni tulajdonságokkal. Igaz, ezek a nők félelmetesen okosak és ravaszak. Egy szavunkból, arcvonásunkból mozdulatunkból sok mindent kikövetkeztetnek. Jó lesz átböngészni a Katolikus Egyház Katekizmusa tanítását: „Isten feltárhatja a jövőt prófétái és szentjei előtt. De az igazi keresztény magatartás bizalommal átengedi magát a Gondviselés oltalmának, ami a jövőt illeti, és nem táplál egészségtelen kíváncsiságot irányában. Mindenfajta jövendölés elvetendő... Ellentmond annak a szerető félelemmel teljes tiszteletnek és imádatnak, amellyel egyedül Istennek tartozunk.”

Érezzük mindannyian a körülményekből és hatásaiból, hogy ez az egész jövőbelátás hazugság, hiszékeny emberek becsapása. Ha pedig van benne valami, akkor az ördögi mű. Tudom, hogy sok embert a félelem, kíváncsiság elcsábít a jósnőkhöz. Eredményét látjuk a kedves levélíró sorain... Mindenki így jár, hiszen legtöbbször félelmetes dolgokat jövendöl meg, amit nem lehet ellenőrizni, csak várni és félni. Mindezért tudomásul kell venni: jósnőhöz menni nagyon súlyos, halálos bűn. Nagy butaság is: egy ismeretlen nőnek isteni tudást tulajdonítani, s ezzel tönkretenni életünket. Kár azzal bátorítani magunkat, hogy engem ugyan nem csap be, csak kíváncsiságból megyek. Félelmetes lelki hatással tudnak lenni mindenkire. Engedelmeskedni kell tehát az Egyháznak: tilos hozzájuk menni! Higgye el: jó is, hogy senki nem tudja a jövőt. A remény mindig ott van, hogy lesz még jobb is. Keresztjeinket apránként, szépen viseljük el, s elég, ha azt tudjuk: Isten velünk van, és – önnek is – megbocsát.