Aki komolyan veszi hitét és Isten parancsait, abban megérlelődik a tudatos döntés az Úr mellett. Ezt nevezzük megtérésnek. A megtérés lehet hirtelen, mint Pál apostolnál, de lehet lassan érlelődő. De mindkét alkalommal találkozást jelent Jézussal, aki személyesen megszólítja az embert: „Kövess engem!” (Mt 9,9). Ez a követés a bűnre hajló emberi természet legyőzését jelenti, és az új élet befogadását. Isten a lelki gazdagság csíráit helyezte el szívünkben, felelősek vagyunk azért, hogy ezek kibontakozzanak. Ezt csak küzdelem által tudjuk elérni. Harcolni kell bűneink és a megkötöző szenvedélyeink ellen. Az ember számára a legnagyobb kincs a szív tisztasága és a belső szabadság, amit Isten kegyelme által mindenki elérhet. Minél jobban szereti valaki Jézust, annál inkább szeretné Őt követni, és annál jobban felismeri, hogy mi az akadálya az Ő követésének. (Ez így van emberi kapcsolatainkban is. A szeretet érzékennyé teszi szívünket a másik ember felé).

Hitünk a szeretet által növekszik. Ahol nincs szeretet, ott nincs igazi hit. Pál apostol ezt így fogalmazza: „Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek... ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem”. (1Kor 13,2–3) A hit gyakorlásának külső formái, a vallási parancsok teljesítése csak a szeretet által válnak értékessé Isten előtt. Az imának, a szentmisén való részvételnek csak az Isten iránti szeretet által van értéke. Enélkül képmutatássá válhat az egész hitélet.

Mivel Isten végtelenül szerető személy, nemcsak súlyos bűnökkel lehet Őt megbántani, hanem mulasztással, figyelmetlenséggel, meg nem bocsátással is. Ezért nemcsak a súlyos bűnöket kell megvizsgálni, hogy elkövettük-e azokat, hanem a kisebb bűnöket is. Ezt az érzékenységet kívánja tőlünk az igaz szeretet.

Az Ószövetségben szereplő tízparancsolat a cselekedetre teszi a hangsúlyt: Ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj! Az Újszövetség nem elégszik meg a rossz cselekedetek tiltásával, hanem a belső szándékot is fontosnak tartja, mert a „szívből ered minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás” (Mt 15,20). Jézus szavai ráébresztik az embert a gondolatok és szándékok felelősségére.

A szívben dől el minden. A szívből kell kiirtani a rossz gyökerét is, hogy tiszta szándékkal éljünk, és a jót meg tudjuk cselekedni.

Az evangéliumokból kitűnik, hogy Jézus mély kapcsolatba akar lépni velünk. Sőt bennünk akar élni. „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23) Ez olyan nagy kitüntetés, hogy ennek nagyságát igazán csak a mennyországban tudjuk felfogni. Ez a bensőséges kapcsolat a Szentlélek által valósul meg bennünk. Ehhez szükséges, hogy megtérjünk, és egész életünket járja át a teljes szívvel való istenszeretet és az emberek iránti jóság. Így tudunk hiteles tanúságot tenni Jézusról.

Az Újszövetség lényege a Jézusnak való önátadás. Annyira meg kell tanulnunk lemondani önző akaratunkról, hogy szinte eszközei legyünk Istennek, az örök szeretetnek. Jézus imáját kellene minden kereszténynek napról napra ismételnie: „Atyám, ne úgy legyen, amint én karom, hanem amint te!” (Mt 26,39). Ez sokszor nehéz. De nincs más út! Ez a „keskeny út vezet az életre”. (Mt 7,14) Ha nem vállaljuk ezt az utat, ha inkább a „széles úton” (Mt 7,13) akarunk járni, az pusztulásba vezet. Egyetlen életünk van, ezt az egyetlen életet nem szabad elrontani. Jézus azért jött, hogy megszabadítson a rossztól, és örök életet ajándékozzon nekünk! Válaszd az életet!

Katona István atya

 

BEVEZETÉS

Az Újszövetség főparancsa így szól: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.” (Lk 10,27)

Azért fontos ezt a parancsot átgondolni a lelkiismeret-vizsgálatnál:

– mert mások szeretetének elfogadása és a szeretet gyakorlása személyiséged kibontakozásának alapja,

– mert a szeretet saját boldogságod forrása,

– mert a szeretet cselekedetekben való gyakorlása az utolsó ítélet mércéje. (Mt 25,31) „Jöjjetek Atyám áldottai, éheztem és ennem adtatok. Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot.”

Ahogy a fény hét színre bomlik, ugyanúgy fel lehet bontani a szeretetparancsot is hét szabályra, melyet Jézus mondott:

1. „Aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,33)

2. „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és úgy kövesen engem”. (Lk 9,23; Mk 8,34)

3. „Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába”. (Mt 18,3)

4. „Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám”. (Mt 10,37)

5. „Aki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Újjá kell születnetek.” (Jn 3,5)

6. „Ha valaki nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok.” (Jn 13,15)

7. „Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt 6,15)

A lelki élet ott kezdődik, amikor elhagyjuk a szándékos halálos bűnt, és törekszünk arra, hogy minden cselekedetünket a szeretet vezesse. A teljes szívvel és minden erővel való istenszeretet felülmúlja az áteredő bűn miatt megromlott természetünk szeretet-képességét. Akaratunk annyira rosszra hajló, gondolkodásunk annyira önző, hogy lehetetlen számunkra a teljes szívvel való szeretet megvalósítása. Jézus azért küldte el a Szentlelket, hogy képesek legyünk a szeretet főparancsa szerint élni.

Az ószövetségi tízparancsolat elmondja, hogy milyen legyen a kapcsolatunk Istennel és mit nem szabad cselekedni embertársainkkal. A „parancsolat” szó pontosabb fordítása az eredeti héber szerint: „jó tanács, ajánlat, segítség”. (Mi itt meghívásként használjuk.) Az, amit egy szerető Atya mond a fiának, aki hosszú útra indul: „Fiam azt tanácsolom, hogy ezen az úton menj, ha el akarod érni a célodat”. Vagy: „Meghívlak, jöjj velem, én megmutatom az utat, és segítek neked, hogy elérjed a célodat”.

Isten szabadnak teremtette az embert. Senkit nem akar kényszeríteni, hogy az Ő országába lépjen. Annál inkább nem, mert az az ország, amit Ő készített „a világ kezdetétől fogva” (Mt 25,34), olyan nagy boldogságot ad, amit el sem tudunk képzelni. „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.” (1Kor 2,9) Ha elhatározod, hogy ebben az országban akarsz örökre élni, akkor Isten megmutatja neked az utat. Így született meg a tízparancsolat, mint tíz segítség az élethez vezető úton.

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 2. Istennek nevét hiába ne vedd! 3. Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteld! 4. Atyádat és anyádat tiszteld! 5. Ne ölj! 6. Ne paráználkodj! 7. Ne lopj! 8. Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen! 9. Felebarátod felségét ne kívánd! 10. Se házát, se mezejét, semmiféle tulajdonát ne kívánd!

Az ószövetségi parancsok a természeti törvények megfogalmazásai. Minden ember természetébe bele vannak írva. Tetteink erkölcsi értéke annál nagyobb, mennél inkább az Isten iránti szeretetből tesszük meg, amit a parancsok előírnak.

Az Újszövetségben sokkal többről van szó. Elnyertük a Szentlelket, Jézus lakik a szívünkben, új teremtményekké lettünk. Itt a cél maga Jézus lett! Az Ő követésével, a benne való hittel teljesítjük az Atya akaratát. Az Újszövetség a kegyelem vallása: Isten maga jön felénk, hogy újjáteremtsen, és Lelkét adja nekünk. Ezért itt az alapvető lelkiismereti kérdés az, hogy mennyire élő a Jézussal való kapcsolatunk.