Ez a parancs magába foglalja az ima fontosságát, és a bálványok elutasítását.
„Szüntelenül imádkozzatok! Adjatok hálát mindenért!” (1Tessz 5,17)
„Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent dalokat Istennek” (Kol 3,16; Ef 5,19)
„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.
Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fenn van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt.” (MTörv I. 4,6)

Magyarázat:
Az első parancs ószövetségi szövegében Isten egyértelműen mint szabadító nyilatkoztatja ki magát. Számunkra is szabadító Ő, aki Egyiptomból, vagyis a bűn és halál szolgaságából szabadított meg minket. Ebben a minőségben tart ránk igényt, hiszen a megváltással az Ő „tulajdona” lettünk. Ezenkívül Isten számunkra – a minden.
Isten a mi Teremtőnk – az Atya.
Isten a mi Megváltónk – a Fiú.
Isten a mi Megszentelőnk – a Szentlélek.
Isten a mi örök boldogságunk.
Isten, aki felfoghatatlanul szeret minket, közösségre vágyik velünk, hogy Atyánk lehessen. Ezért kéri, hogy az ember fogadja be és imádja Őt. Az első parancs tehát felszólít minket: „Gondosan és éberen tápláljuk hitünket, és vessünk el mindent, ami vele ellenkezik.” (K 2088)

Mit tilt az első parancs?
Azt, hogy az igaz Isten helyett, vagy Ő mellette más isteneket, más személyeket, vagy dolgokat imádjunk, és azokat tekintsük boldogságunk, egészségünk, erőnk és életünk forrásának. A hamis isteneket a Szentírás bálványoknak nevezi. „Bálványimádás mindannak istenítése, ami nem Isten. Bálványimádás az, amikor az ember egy teremtményt Istenként tisztel és imád, legyenek azok például hindu istenek vagy démonok (idetartozik a sátánizmus, az ördögimádás), vagy a hatalom, a gyönyör, a faj, az ősök, az állam, a pénz, a szexualitás stb. Csak Istennek adhatjuk át, és szolgáltathatjuk ki magunkat maradéktalanul!

Isten tiltja a hamis hitek követésének minden formáját, és az ezekkel való minden foglalkozást!

A babonaság!
„A babona homályos, értelemmel alá nem támasztott, valláshoz hasonló (de a vallással ellentétes) magatartás és viszony az ember és az elképzelt személytelen hatalmak között” (B. Haering: Krisztus törvénye II. 1870.)
A babona valláspótlék. A babona két megnyilvánulása a jóslás és mágia (a varázslás).
Mágia, boszorkányság, okkultizmus, jövendőmondás: emberek, élőlények, tárgyak befolyásolása démoni erők segítségével. Ide tartozik minden olyan titkos „tudás” megszerzésére való törekvés is, amely nem a tiszta kinyilatkoztatásból származik, hanem a gonosz lélektől.
A Szentírás – Isten szava – a leghatározottabban eltilt minket mindenféle okkult, mágikus gyakorlattól és praktikától. (Vö.: MTörv 13,1–8; 18, 9–15)
A második idézetben (MTörv 18,15) a 15. vers Jézusra vonatkozó prófécia: „Őrá hallgassatok!”. Jézus tanításában minden megvan, ami az üdvösséghez szükséges és Szentlelke által mindent tudtunkra ad.
A mágiával, okkultizmussal való radikális szakítás azért is elsődleges fontosságú, mert ezeken keresztül komoly démoni befolyás alá kerülhetünk. A szabadulás előfeltétele az okkultizmus minden formájának megtagadása!

Életgyónásra készülve imádkozz a Szentlélekhez, hogy mutassa meg mindazokat a bűnöket, amelyekkel valaha is megtagadtad Istent, az egyetlen urat.

Amit megmutat majd neked a Szentlélek, azt írd fel, hogy mindent hiánytalanul el tudj mondani a lelkiatyának.

Segítő kérdések a tízparancsolat alapján:
Hittem-e valaha hamis istenekben (Buddha, Krisna, hindu istenek, esetleg egy magam teremtette „isten” stb…)? Jártam-e sátánisták, vagy krisnások összejöveteleire? – Részesítettem-e valaha bármely élő vagy holt személyt Istennek kijáró imádatban (például egy általam istenített embert, indiai gurut, popsztárt, híres embert, vallási vezetőt)? – Elfoglalta-e valaha bennem valamilyen dolog az Istent megillető helyet (például: a pénz, a hatalom, a bosszú, a szex, élvezetvágy, saját testem, szépségem, tehetségem)?
Volt-e életemben olyan szenvedély, amely teljesen lefoglalt önmagának? (alkoholizmus, kábítószer-függőség, játékszenvedély)
Volt-e kapcsolatom hamis vallásokkal, okkultizmussal, mágiával (például: asztrológia, csillagjóslás, kártyavetés, ingázás, varázsvessző, spiritizmus, halottidézés, tűzön járás, varázsgömb-jóslás, transzcendentális meditáció, agykontroll, reiki, mantrázás, UFO-hit, sámánizmus, dianetika).
Hittem-e olyan tanokban, amelyek ellentétben állnak a keresztény kinyilatkoztatással? (Például: reinkarnáció, önmegváltó gondolkodás, a természeti jelenségek és égitestek istenítése, a bűn tagadása, a New Age személytelen istene, „magasabb intelligencia”)
Foglalkoztam-e olyan keleti küzdősportokkal, amelyek „önmegváltó” filozófiáját is magamévá tettem? Belevittem-e ezekbe a dolgokba másokat?

Mit tanácsol az első parancs?
Hogy imádat hassa át azt a mély tiszteletet Isten iránt, ami megilleti Őt, mint Teremtőt, Megváltót és Megszentelőt. Mi, keresztények a Szentháromság misztériumában mondjuk imáinkat: bennünk a Szentlélek imádkozik (Róm 8,26), dicsőíti az Atyát, Jézus által. Mi ebbe a csodálatos imafolyamatba kapcsolódunk bele.
Az imádság lehet egyéni és lehet közösségi. Isten különös áldását adja a közösségben végzett imára: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Ilyenkor, mint Isten családja, mint Isten népe a szeretet egységében fordulunk Istenhez. Ezért különösen fontos, hogy a család együtt imádkozzon esténként, és hogy mindenkinek legyen imaközössége, vagy imatársa.

Segítő kérdések az Újszövetség fényében:
Mennyire jellemzi imáimat a hálaadás és Isten dicsőítése?
Törekedtem-e teljes szívemből imádni Istent? Napjaimat az Ő jelenlétében élem-e? Közbenjárok-e másokért, bajban lévőkért, betegekért, tisztítótűzben szenvedőkért?
Gyakorlom-e az imádság különféle formáját, (szemlélődő ima a Szentírás egy mondatával, zsoltárok, éneklés, spontán ima, szentségimádás, rózsafüzér, zsolozsma), hogy figyelmem frissességét meg tudjam őrizni? Ima előtt tartok-e bűnbánatot, hogy tiszta szívvel imádkozzam?
Olvasom-e rendszeresen a Bibliát? Engedem-e, hogy Isten Igéje alakítsa életemet?
Járok-e imaközösségbe? Imádságomat figyelmesen, összeszedetten végzem-e? Voltam-e figyelmetlen, mondtam-e imát hadarva, kapkodva? Végzek-e elmélkedést reggel, vagy este?
Ha igazán szeretem az Urat, figyelek-e rá napi elfoglaltságaim közben? Szívesen beszélgetek-e vele a napi imáimban?
Megteszem-e azt, amit kér tőlem? Igyekszem-e örömet szerezni neki? Kérem-e vezetését, tanácsát, segítségét problémáim megoldásában és emberi kapcsolataim nehézségeiben? Vádolom-e Istent sikertelenségeimért? Imádkozom-e az Egyház és az ország megújulásáért? Imádkozom-e rokonaim megtéréséért?

* * *

A bibliaolvasás szorosan hozzátartozik a lelki élethez! Aki először veszi kézbe a Bibliát, annak ajánljuk, hogy a Lukács Evangéliummal kezdje, majd az Apostolok cselekedeteivel, utána Pál apostol leveleivel. Az Ószövetséget pedig először a próféták írásaival kezdje, majd a zsoltárokkal, bölcsesség-könyvekkel, és utána térjen rá a nehezebb történeti könyvekre. De a lényeg mindig az, hogy mit üzen nekem ma az Úr? Miben kell változnom?