Szeress és azután tégy amit akarsz.
(Szent Ágoston)
III. parancsolat
„Az Úr napját szenteld meg!” (Kiv 8,20)
A vasárnap megszenteléséről így ír II. János Pál pápa:
„A keresztények számára a vasárnap elsősorban a föltámadott Krisztus dicsőségétől ragyogó húsvéti ünnep.” (II. János Pál: Dies Domini 8.)
a. A vasárnap az üdvösség napja.
„A vasárnap az a nap, melyen a kereszténynek emlékeznie kell az üdvösségre, melyet a keresztségben kapott, s mely által Krisztusban új emberré vált.” (D.D. 25.)
„Vele együtt ti is föltámadtatok” (Kol 2,12; Róm 4,4–6)
b. A vasárnap a Szentlélek ajándékának napja.
Húsvét estéjén Jézus megjelent apostolainak, és azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket”. Akkor is vasárnap volt, amikor pünkösd napján a Szentlélek erőben és tűzben leszállt a tanítványokra.
c. A vasárnap a hit napja.
Húsvétvasárnap hangzott el: „Tamás, ne légy hitetlen, hanem hívő”.
A szentmisén közösen elmondjuk vasárnaponként a hitvallást, ezzel megújítjuk Krisztushoz és az Evangéliumhoz való tartozásunkat. Hittel hallgatjuk az Igét, és hittel vesszük magunkhoz Krisztus testét.
d. Az Egyház napja.
A vasárnapi szentmise a testvéri egység megvalósulása. Itt találkozunk azokkal, akik ugyanazon hitben, az Úr szeretetében vannak együtt és mennek a közös haza (Isten országa) felé. „A Krisztussal való közösség szorosan összefügg a testvérekkel való közösséggel. A vasárnapi eucharisztikus közösség a testvériség megnyilvánulása.” (II. János Pál: Dies Domini 44.)
Hogyan nyilvánult meg az Úr napja az Ószövetségben?
„Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned”. (Kiv 20,8–10)
Isten a legfontosabb erkölcsi tanításokat a tízparancsban adta az Ószövetségben. A parancsok közül az első három kimondottan Isten személyét és imádását, tiszteletét helyezi a középpontba.
Miért ünnepelt a választott nép?
1. A hetedik napon a választott nép a Teremtő Istent ünnepelte.
„Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. A hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte”. (Kiv 20,11)
A hetedik napon Isten megpihent a munkától, és az embert is erre hívja. Amikor abbahagyjuk a tevékenységet ezen a napon, azzal elismerjük, jólétünk és fennmaradásunk nem kizárólag a saját erőlködésünktől függ, hanem a teremtő Isten gondoskodásától. (vö.: Mt 6,63) Istentől függök, nem önmagamtól és a körülményektől! Isten miatt merünk pihenni, családunkkal, szeretteinkkel lenni, imádkozni és szentmisére menni – egy olyan világban is, ahol már nincs vasárnap és nincs ünnepnap, csak hajtás. „Ez a nap tüntet a munka szolgasága és a pénz kultusza ellen.” (KK 2172)
2. A hetedik napon a választott nép a Szabadító Istent ünnepelte.
„Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a Te Istened a szombat megülését.” (MTörv 5,15)
Isten hívta ki az embert a bűn és minden lealacsonyító állapot rabszolgaságából – Egyiptomból. A szabadulás ünnepnapján dicsőítjük és imádjuk Őt mindezért. Ma is Ő az, aki kiragad bennünket a sötétségből és megkötözöttségből; az ösztönök, és a világ rabságából.
Hogyan ünnepeljük a vasárnapot?
Az Egyház minden vasárnap az Eucharisztia ünneplésére, szentmisére hívja a hívőket. Ez a nap imádságos megszentelése.
„A vasárnapot, amelyen az apostoli hagyományból következően a húsvét misztériumát ünnepeljük, az egész Egyházban úgy kell megtartani, mint a kötelező ünnepek legfőbbikét.” (Katekizmus 2117). A szentmisén az veheti magához az Eucharisztiát, aki súlyos bűneit megbánta és meggyónta.
A vasárnapon kívül és a vasárnapra eső ünnepeken túl még három ünnep van, amelyet az Egyház minden tagjának szentmisével kell ünnepelnie: január 1. – Szűz Mária anyasága, augusztus 15. – a Szűzanya mennybevétele, és december 25. – az Úr Jézus születése.
Miközben arra hívunk téged, hogy az Egyház tanítása szerint szenteld meg a vasárnapot és a kötelező ünnepeket, és hogy menj szentmisére, mindig tudnod kell, hogy a hit nem csupán ennyi. Istent nem lehet „letudni” heti egy szentmisével. Ő nem valamilyen teljesítményt vár tőled, nem szabályok betartását, hanem személyes kapcsolatban akar lenni veled napról napra, percről percre. Szenteld meg minden napodat imával, Biblia-olvasással. Keresd minél gyakrabban a közösséget testvéreiddel. „Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást.” (Zsid 10,25)
Segítő kérdések a tízparancsolat alapján:
Van-e időm Istenre? – Imádkozom-e, olvasom-e a Szentírást naponta? – Van-e bizalmas, napi kapcsolatom az Úrral? – Eljárok-e rendszeresen közösségem imaalkalmaira? – A pihenés és az ünneplés napja-e számomra a vasárnap? – Beosztottaimnak, munkatáraimnak biztosítom-e a vasárnap nyugalmát? – Kerülöm-e a szükségtelen tevékenységet? – Tudok-e kikapcsolódni, pihenni (kirándulás, mozi, színház, hangverseny, rokoni látogatás)? – Tudom-e lelki tartalommal megtölteni a vasárnapot: önműveléssel, lelki tartalmú könyvek olvasásával?
Segítő kérdések az Újszövetség fényében:
Vasárnap azt ünnepeljük, hogy Jézus újjáteremtette az embert, meghívta a vele való örök boldogságra, megszabadította az örök haláltól és a sátán uralmától. Vasárnap Isten ajándékozó szeretetét ünnepeljük.
Az első keresztények közös vacsorával, ujjongó énekekkel ünnepelték Jézus feltámadását.
Vasárnap a szentmisén Isten ajándékokat oszt nekünk, az Ő gyermekeinek: meggyógyítja lelki sebeinket, szabadulást ad a gonosz hatalmától, Igéjével megerősíti lelkünket, szent Fia testét adja nekünk táplálékul, békét és örömet ad.
Ezeket figyelembe véve kérdezhetjük magunktól:
Beragyogja-e szívemet vasárnaponként Jézus feltámadásának fénye? Megemlékezem-e arról, hogy mit tett értem Jézus? Örülök-e annak a közösségnek, amellyel együtt ünnepelhetem Jézus feltámadását? Várom-e a vasárnapot, hogy együtt ünnepelhessek keresztény testvéreimmel? Vágyakozom-e a szentségi találkozásra Jézussal? Komolyan készülök-e a szentáldozásra?
Gondolok-e arra, hogy Jézus keresztáldozata újul meg előttem az oltáron, ami gyógyító és szabadító hatással lehet életemre? Engedem-e hogy vasárnap átjárjon a tudat, hogy Isten velem van, nem hagyott el, értem támadt fel, segíteni akar, hogy legyőzzem életem problémáit?
Várom-e, kérem-e, hogy a Szentlélek átalakítsa és betöltse szívemet a szentmise alatt? Mennyire engedem, hogy a hálaadás eltöltse lelkemet a vasárnapi szentmisén?
Előkészülök-e a szentmisére a Szentírás megfelelő részeinek olvasásával? Betartom-e a böjtöket (péntekenként húst nem enni, hamvazószerdán, nagypénteken kevesebbet enni, és húst nem fogyasztani)?
„A keresztény ember személyiségét elsősorban a Krisztushoz való viszony határozza meg. Ez a kapcsolat részesít az Ő életében és küldetésében, ez szólít fel követésére, sorsának vállalására. Ez a megújult, újjáteremtett ember új kapcsolatba kerül Istennel, embertársaival, a világgal és önmagával. Egész emberi létét és egzisztenciáját Isten teremtő és megváltó hívásából értelmezi.” (Király Ernő, 128. old.)
Hozzászólások