I. Isten terve a férfivel és a nővel

„Megteremtette Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket és azt mondta nekik Isten: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet” (Ter 1,2–28).

Az ember: férfi és nő, Isten képére és hasonlatosságára teremtve egységet alkot. Ez az egység egy életen át tartó szeretetszövetségben valósul meg. A házasság Isten tervében összekapcsolódik az élet továbbadásával: a kettő elválaszthatatlan egymástól!
Isten teremtő tervében a szexualitás összefügg az elkötelezett szeretettel, aminek következménye a gyermekáldás. A mai pogány gondolkodás ezt az egységet szétválasztotta. Emiatt a szexualitás élvezeti cikké vált, mint a kávé, a drog vagy az alkohol. A testi örömök hajszolása sok esetben a bálványozás szintjén mozog. Ez nemcsak a személyt rombolja (különösen a nőknél, akik érzelmileg mélyebben élik meg a kapcsolatot), hanem kiüresíti az embert. Mert ha maradandó örömet keres abban, ami mulandó és korlátozott, akkor üressé válik, némely esetben csalódottá, depresszióssá. A szexualitás Isten tervében szent dolog és értékes, de csak akkor, ha az ember elindul az önzetlen szeretet útján és elfogadja annak terhét is a gyermekvállalásban és házastársa szolgálatában.
Ezért így is meg lehet vizsgálni a lelkiismeretet a törvényes kapcsolat esetében:
Önzésemet élem-e ki a szexuális együttlétben, vagy szeretetemet fejezem ki? Nincs-e bennem hajlam a szex bálványozására?
Elfogadom-e Isten tervét a szexuális kapcsolatra vonatkozóan?
Van-e önuralmam a szexualitásban (képek, filmek, cselekedetek)? Egyházilag rendezett-e a házasságom? Ha nem, akkor törekszem-e rendezni a kapcsolatomat?
Isten kegyelmi ajándéka a tisztaság. Ugyanakkor szükséges az ember önfegyelme is. Ezért vizsgáljuk meg:
Kérem-e Isten kegyelmét a szexuális kísértések legyőzésében?
Van-e bennem rendszeres önmegtagadás a lustaság, tétlenség, a túlzottan sok alvás legyőzésére, vagy túlzott evésre, édességfogyasztásra?
Tartok-e rendszeresen böjtöt (péntekenként), különösen kísértés idején?
Kerülöm-e a kísértés alkalmait (számítógépes szexlapok, újságok, stb.)?

1. A házasság előtti szexuális kapcsolat

A mai világ pogány szemlélete egyáltalán nem törődik a szexuális fegyelemmel. De mi, keresztények nem a világ szerint, hanem Isten parancsai szerint akarunk élni. Istennek az a terve a testi vonzalommal, hogy a fiatalokat elvezesse az elkötelezett kapcsolatra, a házasságra. Csak az elkötelezett kapcsolat nyújt elegendő biztosítékot a családalapításra és az ember személyiségének kibontakoztatására.
Az elköteleződés nélküli szexuális kapcsolatból hiányzik a szeretet legfontosabb alapja, a bizalom, és a biztonság. Bármelyik fél bármikor kiléphet belőle. Az elhagyás olyan csalódást okozhat, ami mély sebeket okoz a lélekben. Van, aki depresszióba esik, vagy önértékelése csökken, vagy haragot, bosszút érez a másik nem képviselőivel szemben. Ezért így is vizsgáljuk meg a lelkiismeretünket:
Törekszem-e az elköteleződő szeretetre azzal, akivel járok?
Tudok-e társamhoz alkalmazkodni? Le tudok-e mondani akaratomról, amikor látom, hogy veszekedés lesz belőle?
Szemrehányó, bizalmatlan vagyok-e társammal szemben?
Törekszem-e a kedvességre, megértésre, vidámságra és arra, hogy örömet szerezzek páromnak? Értékelem-e, elfogadom-e magamat?

Miért bűn a házasság előtti szexuális kapcsolat? „Miért bűn, hiszen szeretjük egymást?” – kérdezik sokan. Pont itt van a probléma, hogy ez nem szeretet, hanem önzés. Az önzés pedig bűn. Ha valaki saját magának akarja megalkotni az erkölcsi parancsokat, akkor mindig talál okot, hogy felmentse magát a bűn alól. De mi lesz ennek az ára? A boldogság, amit az önzésben vélt felfedezni. Farkas István piarista atya néhány szempontot állított össze a házasság előtti szexuális kapcsolat ártalmairól:

Ha egy atomerőműben kikapcsolják a biztonsági berendezést, az óriási károkat okozva felrobban. Ha egy autóban elromlik a fék, lehetetlenné válik a biztonságos közlekedés. Az ilyen kocsi ön- és közveszélyessé válik. Ha az erkölcsi élet egy területén függetlenítjük magunkat a törvénytől, hallatlan pusztítás előidézői leszünk.
A boldogság keresésében első helyen személyes kapcsolataink vannak, s épp ezen a területen kapjuk s ejtjük másokon a legnehezebben gyógyuló sebeket. Isten egy tökéletes szeretetközösségben él (Szentháromság), és az embert is így alkotta meg, hogy teljessé csak egy szeretetközösségben váljon. Itt nem kevesebb az igényünk, mint az, hogy valaki kizárólagosan és visszavonhatatlanul szeressen. Ez természetesen csak a házasságban valósul meg. Ezért oly fontos az együttjárás, amely előkészítője vagy elrontója egy életre szóló szeretetközösségnek.
A keresztény erkölcstan szerint a házasság előtti szexuális kapcsolat nem előre visz, hanem sok-sok értéket, lehetőséget elpusztít. Az a házasság a boldogabb, teljesebb, amelyben csak a házasságkötés után lesz teljesen eggyé a férj és a feleség.

Milyen pusztítást okoz a házasság előtti szexuális kapcsolat?
1. A pár életéből egy felhőtlen, játékos korszak egyszer s mindenkorra pótolhatatlanul kimarad. A bizalom, a ráhagyatkozás, a játék időszaka meghatározó egész életünkre.
Ha egy pár a házasságkötésig tartózkodik a szexuális kapcsolattól, hallatlanul szép, játékos, felhőtlen korszakkal alapozza meg jövő életét. Ezt később nem lehet pótolni.
2. A sokszínűség ki sem épül, vagy leépül. Két ember között a legkifejezőbb a testi kapcsolat. Amíg ez nem jöhet létre, ezer más módon fejezik ki figyelmességüket, ragaszkodásukat. Ha a testi kapcsolat belép, az összes többi kifejezésmód háttérbe szorul. Ha a belépésig már kiépült egy gazdag kapcsolatrendszer, az tovább él: ha nem, sivár, egyhangú lesz a két ember kapcsolata.
3. A szexuális kapcsolat a teljes önátadásnak és a teljes elfogadásnak a jele. A teljesség nem lehet egy estére vagy például három hónapra szóló. Amikor tehát eljátsszák a teljes odaadást, holott egész más a valóság, becsapják egymást, hazudnak egymásnak. A teljes elfogadás azt jelenti, hogy visszavonhatatlan a döntésem. Ez csak a házasságban igaz.
4. Egy személy számára a legmegalázóbb, ha tárgyként kezelem.
Személyként fordulni a másik felé, azt jelenti, hogy páratlan szerepet tölt be az életemben. (nem pusztán szexuális ösztönöm tárgya). Az említett páratlanság csak a házasságban realizálódik.
5. Hogy a másikat teljesen elfogadom, ez azt is jelenti, hogy titkaival együtt szeretem. Igazán csak a titok vonzza, bűvöli el az embert. Ha kíváncsiságom, erőszakom fölébe kerekedik a másik titkai tiszteletének, valójában nem beszélhetek elfogadásról, szeretetről.
6. Századunk betegsége az elidegenedés. Szavaink, kifejezéseink helyi értéküket, tartalmukat elveszítik. Ha a szexuális élet ösztön-kielégítéssé degradálódik, lejáratódik, hogyan fejezzem ki szívem választottjának, hogy egyedül őt szeretem? Amikor azt mondom neki, hogy „egyetlenem”, már magam sem hiszem, mert nem az.
7. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban védtelenné, kiszolgáltatottá válik az ember. A szemérmesség védi az értéket, a titkot a jogtalan szemektől, illetéktelen személyektől. A házasságban ezt az értékvédő szerepet átveszi a bizalom. A házasságon kívüli meztelenségben leomlik az első védőrendszer (szemérmesség), s még nincs meg a második (bizalom), az ember így kiszolgáltatottá lesz.
8. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban félelem, bűntudat kapcsolódik az egyik legszentebb valósághoz, két ember tökéletes szeretetkapcsolatához. Nincs mögötte a teljes elköteleződés biztonsága: „Te életre szólóan, visszavonhatatlanul az enyém vagy, és én a tiéd.”
9. A test nagyon könnyen válhat a manipulálás eszközévé. Ráhajthatok valakire, testileg az enyém lehet, de ezzel egy kegyetlen zsákutcába kerülök: „Vajon tényleg szeret? Nemcsak a hálómba került? Őszintén szeret, nemcsak a trükköm köszön vissza?” – s így nem oldódik föl magányom, mert nem szabadon fogadtak el.
10. Roppantul megtévesztő, amikor a test túlhangsúlyos lesz a választásban. Természetesen nagyon fontos tényező a testünk, de egy teljes élet boldogságához még fontosabb a másik figyelmessége, önzetlensége, türelme, áldozatkészsége, megbocsátási készsége. A „próbaházasság” egysíkú döntést hoz. Amióta ez a „divat”, sokkal több a válás, mint azelőtt.
11. Az ember azáltal több az állatnál, hogy az ösztönei nem determinálják. A férfiasság például nem az ösztönerővel mérhető, hanem épp azzal, hogy valaki mennyire ura az ilyen hajlamainak. Az önfegyelem hiánya, föladása a későbbi házasságot is megrontja (erőszakosság, hűtlenség stb.).
12. A házasság előtti szexuális kapcsolat a féltékenység, gyanakvás, bizalmatlanság alapjait rakja le. Partnerem ma velem él házasságon kívüli szexuális életet. Holnap házastársam lesz, s mivel az ő nemi élete eddig sem korlátozódott a házas kapcsolatra, bárkivel megcsalhat. A házastársi hűségre a legnagyobb garancia: a házasság előtt megtapasztalom, hogy partnerem irányomban mennyire ura ösztöneinek.
13. Egy házasság teherbírása attól függ, hogy mennyire szabadon vállaltam. Krízisekben jó visszagondolni arra, hogy milyen hosszú időn át teljesen független (szexuális kapcsolat nélkül) éltünk egymás mellett, s így érett meg egy erős, szabad döntés. Mennyire szomorú arra gondolni, hogy belesodródtam egy házasságba: „Valójában nem akartam, de pofátlanság lett volna négy év együttélés után otthagyni”, „jött a gyerek” stb. A sodródás, a kényszer mindig értékpusztító.
14. Ami a testhez kapcsolódik, abban jelen van az elmúlás, a halál. Ez igaz a szexuális kapcsolatra is. Ezt a tényezőt a házasságon belül az életátadás lehetősége ellensúlyozza. A házasságon kívül pedig csak a mulandó gyönyör szolgálata van jelen.
15. A házasság során is van több olyan időszak, amikor nem élhetnek házaséletet a párok (gyermek születése, betegség…). Ha a házasságkötés előtti megtartóztatás idején kiépül egy gazdag jelzésrendszer a kölcsönös szeretet kifejezésére, akkor ezen időszakokban is élő marad a kapcsolat. A szeretet jelzésére páratlan lehetőség a testi kötődés, de ez csak akkor hiteles, ha az élet összes területén egyedülállóan fontosnak tartom társamat.
16. Hogyan tekinthet öregkorára az, akinek a szeretet fogalma szükségszerűen szexualitást jelent? Ezzel a szemlélettel az öregkor üres, kétségbeejtő. Ha viszont van egy szép „tavasz”, amelyben az illető megtapasztalja, hogy milyen gazdag lehet a kapcsolat testi kötődés nélkül is, akkor az „őszre” és a „télre” is reménnyel tud tekinteni.
17. Életünknek és a testünknek is Isten a gazdája. Sem a saját testem, sem partneremé nem az én tulajdonom. Isten tulajdonjogát sértem a házasságon kívüli szexuális kapcsolattal. A házasságban Ő egymásnak ajándékoz bennünket, tehát innen kezdve nem sértés, nem lopás a szexuális kapcsolat, hanem kizárólagosságával, visszavonhatatlanságával épp megsejtet valamit abból, hogy hogyan szeret engem az Isten.

Ha a felsorolt szempontokat átgondoljuk, be kell látnunk, hogy szigorúnak tűnő parancsával Isten nem eltiltani akar valamitől, hanem egy teljesebb élet, teljesebb boldogság felé szeretne elvezetni bennünket.
Bármennyire paradoxnak is tűnik, egy hívő ember számára testünk nagyobb érték, mint egy materialista számára. Először is: Isten már a teremtéskor olyan gonddal, szeretettel, annak tudatával tervezte és formálta meg az emberi testet, hogy egykor majd Egyszülött Fia így fog megtestesülni. Másodszor: testünknek örök jövője van. Minden testünkhöz kötődő érték örökre megmarad. Én, mint hívő ember ilyen örömmel, büszkén és felelősséggel tekinthetek testemre.
Mindezekhez hozzá lehetne még tenni azt, hogy a házasság előtti szexuális kapcsolat gondolata az amerikai feminizmus és az európai kommunizmus gyümölcse. Mindkettő a keresztény család szétrombolását tűzte ki céljául. Amikor a fiatalok úgy gondolják, hogy a szexuális kapcsolatban átélik a függetlenséget, felnőttséget, szabadságot, ez csupán illúzió, mert valójában a fent említett ideológiák rabjai lettek. Azt teszik, amit a romboló ideológiák terjesztői diktálnak.

2. A fiatalok érvei a szexuális kapcsolat mellett, és a válaszok

A fiatalok gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy akivel megismerkednek, az nem keresztény gondolkodású, vagy egyáltalán nem törődik az erkölcsi parancsok betartásával. Főleg a keresztény lányok vívódnak lelkiismereti gondokkal a házasság előtti szexuális élet kérdésében. Lássuk, milyen érvek hangozhatnak el, és milyen válaszokat adhatunk!

1. Ha a fiú azt mondja: mindenki ezt csinálja, ne légy maradi, azt válaszolhatod: Isten parancsainak érvényessége nem attól függ, hogy az emberek megtartják-e, vagy sem. Ha mindenki kútba ugrik, neked akkor sem szabad beugorni – tartja a népi mondás. Egyébként az erkölcsi értékek tisztelete az igazán modern, a szabadosság, és az ösztönök kiélése a lelki kultúra hiányára vall.
2. Ha a nem hívő fiú azzal fenyeget, hogy elhagy, ha nem mégy bele, akkor ez a fiú komolytalan és önző. Ezzel a fenyegetésével elárulta, hogy nem lehet rá jövőt építeni, mert nem szeret igazán. Ne engedd magad zsarolni, mert ezzel kiszolgáltatod magad.
3. Ha a fiú azt mondja, nem bírja ki enélkül, gondolj arra, hogy a házasságban is előfordul, hogy betegség, vagy más probléma miatt nem lehet házaséletet élni. Ha a fiú nem képes megtagadni önmagát, akkor érdemtelenné válik a te szeretetedre.
4. Ha a fiú azt mondja, szeretetből kéri, és ami szeretetből van, az nem lehet bűn, akkor erre az a válasz, hogy az önzés nem mondható szeretetnek. Az igazi szeretet kész az áldozatra, illetve a lemondásra.
5. Ha a fiú azt mondja, ki kell próbálni, hogy összeillünk-e, erre azt mondhatod: mivel a házasság nem csupán szexuális összeillés kérdése, hanem a türelemnek, jóságnak, kedvességnek és a megbocsátásnak az alapjaira épül. A testi kapcsolattal nem lehet kipróbálni. A pszichológusok szerint éppen a bizonytalanság, a félelem, a jövőkép hiánya miatt nem ad valóságos eredményt a próbaházasság.
6. Ha valamelyik gyóntató azt mondta, hogy ez nem bűn, akkor ez tévedés.
A Szentírás és az Egyház tanítása egyértelműen bűnnek mondja a házasságon kívüli/előtti szexuális kapcsolatot. Ha valaki a bűnt nem mondja bűnnek, az maga is bűnt követ el.
7. Ha olyanokat gondolsz, hogy nem kapok senkitől szeretetet, a szexuális kapcsolatban legalább úgy érzem, hogy szeret valaki, ne áltasd magad. Mivel ez nem igazi szeretet, nem lehet ezzel pótolni a szeretet hiányát. Ha környezetedtől nem kapsz szeretetet, Jézus mindig vár, hogy megvigasztaljon, és erőt adjon az élethez.
8. Ha úgy véled, neked ez kell az önértékelésedhez, itt legalább azt érzed, hogy valakinek fontos vagy – ez nagyon szomorú! Ilyenkor nem számolsz azzal, hogy a bűn soha nem épít, hanem rombol. Lehet, hogy ez nem érezhető azonnal, de később mindenképpen hatással lesz az életedre. Ha valakit tárgyként kezelnek az ösztönök kielégítésére, az gyengíti az önértékelést.
9. Esetleg azt mondod: nincs pénzünk a nagy esküvőre, gondoltuk, hogy így is együtt élhetünk, nekünk ez jó.
Válasz: ha igazi szeretet van közöttetek, akkor az egyházi esküvőt meg lehet tartani egyszerű körülmények között is, két tanú jelenlétében. A törvényes házasság nem pénz kérdése.
10. Ha a fiú azt mondaná, hogy nem a papír számít, éljünk együtt.
Erre azt mondhatjuk: ha valaki két tanú és a lelkiatya előtt tudatosan és szabadon kinyilvánítja döntését, hogy életreszólóan elkötelezi magát a társa mellett, ennek nagy ereje van. Nemcsak Isten kegyelme, hanem az elköteleződő akarat is erőt ad a kitartáshoz. (Vö. Erich Fromm: A szeretet hatalma)
11. Ha azt gondolnád, azt teszek a testemmel, amit akarok, azt kell mondjuk, hogy ez nagyon pogány gondolkodásra vall, mert megtagadja Isten jogát fölöttünk, akinek – mint Teremtőnek – engedelmességgel tartozunk, és aki előtt egyszer számot kell adnunk minden cselekedetünkről.
12. Ha esetleg úgy gondolod: „nem érdekel, hogy bűn-e, közömbös vagyok ez iránt”, erre az a válasz, hogy az ember nem lehet közömbös a saját boldogsága és jövője iránt. Minden cselekedet építi, vagy rombolja boldogságunkat aszerint, hogy jót, vagy rosszat teszünk. Ha valaki hisz, és boldog akar lenni, akkor hűségesnek kell lennie az erkölcsi parancsokhoz!

3. Házasságtörés (amikor az egyik fél a házasságon kívül létesít szexuális kapcsolatot). Az ószövetségi Szentírás rendkívül szigorúan tiltja. (A törvény halálbüntetéssel sújtotta a házasságtörőt).

„Ne törj házasságot.”(Kiv 20,14, MTörv 5,17)
A házasságtörésnél nem elég a bűnt meggyónni, hanem meg kell vizsgálni a gyökereket. Miért jött létre?

Ha a férfi követ el házasságtörést, az asszony vizsgálja meg:

Törekedtem-e arra, hogy csinosan öltözködjem és férjem vonzalmát ébren tartsam?
Készen álltam-e együtt lenni vele (akár 2-szer is hetente), amikor úgy kívánta? Vagy talán heteken keresztül elutasítottam (ezzel oka voltam az önkielégítés bűnének, és annak, hogy más asszony felé forduljon)? Megsértettem-e férfiúi önérzetét? Vagy panaszkodtam neki, hogy a szex már semmit nem jelent számomra, hagyjuk abba?
Igyekeztem-e gyöngéd lenni férjemhez, mikor fáradt és kedvetlen volt?

Ha a feleség követi el a házasságtörést, a férj vizsgálja meg:
Kifejeztem-e érdeklődésemet, szeretetemet feleségem iránt?
Megdicsértem-e csinosságáért, megköszöntem-e kedvességét?
Elvittem-e néha moziba, színházba, hogy örömet szerezzek neki és kikapcsolódást?
Meghallgattam-e, amikor napi gondjaival hozzám fordult? Szívesen és érdeklődve beszélgettem-e vele, vagy azt mondtam, hogy unom a szövegét? Törekszem-e időben hazajönni, vagy késői jövetelemmel fájdalmat okozok-e neki? Kimutatom-e szeretetemet iránta?

Végül mindkét félnek:

Meg tudtam-e bocsátani páromnak, ha megbánta a házasságtörést, és kész visszatérni? Vagy minden héten megalázom azzal, hogy haragomat éreztetem vele, és állandóan szemrehányást teszek neki? Ha a szexuális együttlétnek akadálya volt (betegség stb.), türelmes voltam-e, vagy inkább erőszakos, követelőző.

4. Válás

Jézus határozottan tiltja, hogy valaki elváljon, és újraházasodjon: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, az házasságtörést követ el” (Mt 19,9). Az egyházjog megengedi, hogy megfelelő okkal külön éljen valaki. (Ha a férje brutális, verekedős, szabad elköltözni tőle, és egyedül élni. Ez nem bűn.)
A válás az egész család, különösen a gyerekek lelki sérülését okozza. Fontos, hogy mindkét fél le tudja győzni a haragot és egymás vádolását. Ezért vizsgáld meg:
Van-e bennem harag, gyűlölet elvált házastársammal szemben?
Folytatok-e rosszindulatú pletykát, megszóló beszédet házastársam ellen a barátok, rokonok között?
Szidalmazom-e gyermekeink előtt volt házastársamat, és ezzel lerontom bennük az anya/apa tiszteletét?
Gyermekeim érzelmeit elvált házastársam ellen fordítottam-e?
Vigyázok-e gyermekeim lelki épségére, ha elvált házastársam okkult, perverz, erkölcstelen dolgokat akar velük tenni? Vádoltam-e Istent társam hűtlensége miatt?
„Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör.” (Lk 16,18)

Ha mégis külön élnek, meg kell tartóztatniuk magukat:
„Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség férjétől el ne váljon – ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével – és a férfi se bocsássa el feleségét.” (1Kor 7,10)
Az egyházi törvénykönyv kimondja, hogyha a házasság pillanatában volt egy olyan dolog, ami a házasság lényege ellen volt, akkor valójában nem jött létre az egyházi házasság. Ilyen lehet az eltitkolt idegbetegség, szülőktől való menekülés (szabad beleegyezés hiánya), nem akartak egész életre szólóan házasságra lépni (ideig tartó kapcsolat), csak a szülőknek engedelmeskedtek (erkölcsi kényszer), hogy legyen templomi esküvő, és a gyermekáldás kizárása. Mindezt az egyházi ügyvédnek kell megvizsgálni, és utána a püspök kimondhatja a házasság érvénytelenségét (pontosabban azt, hogy nem jött létre a házasság).
Ha a katolikus fél szeretné házasságát rendezni egyházilag, de a másik fél nem hajlandó elmenni a templomba, akkor püspöki engedéllyel, „gyökerében való orvoslással” egyoldalúan is rendezhető. ( A lakóhely szerinti plébánoshoz kell fordulni.)

Ha elváltak és vélelmezhető az első házasság érvénytelensége, de a másik fél ismeretlen helyre költözött, és így nem lehet kihallgatni egyházi bíróságon, az új házasságban pedig életre szólóan ki akarnak egymás mellett tartani – ki kell kérni a lelkiatya tanácsát a szentségekhez járulás kérdésében!

5. A házasságban való védekezés

Isten az élet Ura. A Szentírás az Isten ajándékának tekinti a gyermeket. (vö.: Ter 15,2) A gyermek valóban ajándék a család számára. A házastársak együttlétének mindenkor nyitottnak kell lennie az élet továbbadása felé. A családtervezés mesterséges fogamzásgátló eszköz alkalmazásával nem megengedett. Egyedül a természetes családtervezés lehetséges, és az együttléttől való tartózkodás.

6. A különböző szexuális bűnök: gondolati bűnök, tisztátalan tekintet (a szem kívánsága), perverziók

Házasságtörést, szexuális bűnt nem csak cselekedeti szinten lehet elkövetni. Jézus felhívja a figyelmet arra, hogy „bűnös vággyal asszonyra nézni”, szexuális cselekményeket gondolatban „lejátszani” szintén bűn.

„Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele.” (Mt 5,27-28)

Bűnös dolog mindenféle szexuális izgalom keresése házasságon kívül, pornográf képek, filmek nézése, önkielégítés.
Isten Igéje világosan elítéli a homoszexualitást is, amely a kegyelem által legyőzhető:

„Mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették és nem adtak hálát neki. Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek: asszonyaik ugyanis elcserélték a természet szerint való szokást azzal, ami a természet ellen van. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természet szerint való együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal, ocsmányságot műveltek.” (Róm 1,21-26-27)

Ehhez hasonlóan bűn a fajtalanság, (állatokkal való közösülés), a gyermekek megrontása és mindenfajta szex, ami a partner emberi méltóságát sérti (például szexuális erőszak).

Segítő kérdések a tízparancsolat alapján:

Van-e (volt-e) házasság előtti nemi kapcsolatom bárkivel? Néztem-e bűnös kívánsággal nőkre/férfiakra? Felidéztem-e magamban szexuális képeket, gondolatokat? Néztem-e szemérmetlen képeket, újságokat, filmeket stb.? Végeztem-e önkielégítést?
Voltak-e homoszexuális vágyaim, amikbe tudva és akarva beleegyeztem? – Volt-e homoszexuális kapcsolatom?
Volt-e részem bármilyen szexuális perverzióban (például: fajtalanság)? – Követtem-e el házasságtörést? – Fenntartok-e házasságon kívüli szexuális kapcsolatot bárkivel (alkalmi kapcsolatok vagy együttélés)? – Ha egyházi házasságom volt és elváltam, volt-e azóta szexuális kapcsolatom mással? – Volt-e abortuszom?

Segítő kérdések az Újszövetség fényében:

Minél teljesebben fogadod be Isten és az emberek szeretetét, annál inkább rendeződnek benned a szexuális vágyak. Ha szeretsz, akkor másokat is segítesz, hogy szeretni tudjanak. Ha valakinek nincs tele a lelke szeretettel, akkor a testi örömöket keresi, hogy betöltse az űrt.
Ha rosszindulatú környezetben élsz, különösen fontos, hogy Isten szeretetét mindennap befogadd. Ezért a tisztaság megőrzésében fontos az imádság. Emellett természetesen szükséges az önfegyelem is! (Parázna tv-műsorok, internetes szex-honlapok, újságok stb. megtekintésének kerülése.) A tisztaság megőrzéséhez szükséges a helyes önértékelés. Ha rossz az énképed, ha megveted, vagy elutasítod magad, akkor előfordulhat, hogy a szexualitás helytelen formáival akarod kompenzálni hiányaidat.
Pál apostol írja, hogy „arra gondoljatok, ami tisztességes” (Fil 4,8). Tudni kell a gondolatokat helyes irányba terelni, amikor kísértés alatt állsz.
Nevelni kell a látásunkat is. Ha mindenben a Teremtő szépségét látjuk (férfi, nő, virág, mező stb.), és nem birtokolni és élvezni akarjuk az embereket és dolgokat, akkor a kísértést könnyebb lesz legyőzni! Így is meg lehet vizsgálni a lelkiismeretünket:

Felismerem-e és befogadom-e azt a szeretetet, amivel Isten megajándékozott? Imádkozom-e tisztaságért? Keresem-e mindenben Isten szentségét? Legyőzöm-e a fogyasztói társadalom ösztönzését a birtoklásra és élvezetre? Átállítottam-e gondolataimat a birtokolni akarásból a szeretetből fakadó ajándékozás örömére?
Ha társam elvált, közös gyermekeinkben megőriztem-e a tiszteletet, szeretetet társam iránt, vagy inkább haragra, elutasításra tanítottam-e őket, lejárattam-e őt előttük hibáinak felnagyításával?

Van-e bennem bátorság, hogy környezetem parázna csábításaival, tréfáival, ajánlataival szembeszálljak?
Értékelem-e önmagamat? Örülök-e képességeimnek, adottságaimnak? Rendszeresen olvasok-e, ismereteimet növelem-e? Hallgatok-e szép zenét?
Értéknek tartom-e tisztaságomat (szüzességemet)? Vigyázok-e gondolataimra, fegyelmezem-e érzéseimet, indulataimat? Előfordul-e, hogy csalódásaim elől ábrándokba menekülök?
Mint szülő, gyermekeimet a helyes erkölcsi magatartásra és a tisztaságra nevelem-e?
Milyen a keresztény értékrendem? Kész vagyok-e arra, hogy a teljes szexualitást csak a házasságon belül éljem meg? Szexuális vágyaimat a lélek uralma alatt tartom-e? Öltözködésem – mint hölgynek – nem kihívó-e? Törekszem-e magasabb szintre emelni szexuális érzéseimet a szolgáló szeretet, imádság, alkotás, önmegtagadás által? Ha erősebb a kísértés, próbálom-e sportolással, önzetlen segítségnyújtással, a szeretet kifejezésével legyőzni (szublimálni)?