Ez a bűn az Istennel szembeni bizalmatlanságból ered. A nem újjászületett ember nincs élő kapcsolatban az Atyával, ezért a boldogságot minél több és jobb dolog birtoklásában keresi, akár lopás árán is. Így mint minden bűn, a lopás is a szívben születik meg a következő módon:

Elégedetlenség: lázadás Isten és az Ő akarata ellen. (Miért ilyen körülmények közé születtem, miért kevés a pénzem stb.)
Irigység: vágy, hogy birtokoljuk azt, ami nem a miénk. Hamis képzet, miszerint más tulajdona fog engem boldoggá tenni.
Az Atya az ilyen szívet nem tudja magához ölelni, ezért kaptad meg tőle a megtéréskor az új szívet.

Az ilyen szívből származik a lopás bűne, amely már „csak” betetőzése a fenti vétkeknek.
Lopni nemcsak felebaráttól, hanem az államtól és az Egyháztól is lehet:
– A közfelfogással ellentétben a közvagyon nem szabad préda, vigyáznunk kell a közösség vagyonára is. (Róm 13,1–7)
– A lopáshoz tartozik a sikkasztás, az adócsalás, mások bérének vagy a felvett kölcsön kifizetésének visszatartása stb.
– A Biblia szerint az Egyháztól, sőt közvetlenül Istentől lop az, aki nem adja meg azt az összeget, ami az egyházközség fenntartásához szükséges. (Általános irányelv: Az Egyház a plébánián keresztül a havi fizetés 1%-át kéri. 100 000 Ft fizetés után 1000 Ft-ot havonta, emellett lehet az imaközösségnek és a szegényeknek is 1000-1000 Ft-ot adni. Néhány esetben külön célra többet is, ha van rá lehetőség.)
– Fontos dolog, hogy a rám bízott anyagi dolgokat lelkiismeretesen kezeljem, a kölcsön kapott tárgyakat időben adjam vissza.
– Isten Igéje világosan tanítja, hogy minden vagyonom, minden, amit birtoklok, Isten ajándéka, amit az Ő dicsőségére kell felhasználnom. Így nagyon fontos, hogy a bajban levőnek, a szűkölködőnek, a szegénynek anyagi segítséget nyújtsak, kölcsönadjak. Ha tudnék segíteni, de ezt elmulasztom, vétkezek.

Az Atya már elkészítette számodra életedre vonatkozó tervét – a lehető legjobbat adja neked. Megtérésed után bizalmadat belé vetetted, megkaptad az új szívet és elkezdtél ezen az úton járni. Mindent, amire szükségünk van akaratának megvalósításához, Ő ad meg.

„A ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.” (Mt 6,32b)

Így bízhatsz abban, hogy másra nincs szükséged, csak arra, amit Ő ad neked. Az Ő útján járva elégedett leszel, szíved és cselekedeteid is tiszták lesznek. Javaidat az Ő végtelen szeretetéből kaptad.

Segítő kérdések a tízparancsolat alapján:
Lázadtam-e tartósan azok ellen az anyagi körülményeim ellen, melybe születtem? Irigykedtem-e rokonaimra, barátaimra körülményeik miatt? – Jelen volt-e valamilyen (materiális-anyagi) jellegű bálvány huzamosabb ideig az életemben?
Vettem-e el jogtalanul olyat, ami nem az enyém? Visszaadtam-e, amit csak kölcsönbe kaptam?
Munkahelyemen becsületesen kezeltem-e a pénzt és egyéb értékeket? Vigyáztam-e mindarra, amit rám bíztak: Szándékosan rongáltam-e más javait, autóját, egyéb tulajdonát? Sikkasztottam-e? Csaltam-e? Megtiszteltem-e Istent a vagyonomból? Visszautasítottam-e szegény rászorulót, akin segíthettem volna? Elláttam-e vagyonomból kisgyermekeimet, gondoskodom-e idős szüleimről? Aggódom-e anyagi helyzetem miatt, vagy rá tudom bízni magam az Atya gondviselésére?

Segítő kérdések az Újszövetség fényében:
Jézus azt mondta: „Ha valaki le nem mond mindarról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,33) Ez azt jelenti, hogy a keresztény embernek Jézus a legnagyobb kincse. (Mt 13,44) Mindenre, amije van, úgy tekint, mint ami Isten tulajdona, amivel egyszer el kell számolnia. A mulandót nem helyezi az örökkévaló fölé.
Természetesen lehet neki szép lakása, autója, jó megélhetése, de ezeket nem bálványozhatja, ezek nem lehetnek a legfőbb kincsei. Ezeket ő csak használatra kapta Istentől a földi életére, hogy mindezt rendelje alá a szeretet törvényének.
A halmozás, a javak állandó hajszolása pogány dolog, és aláássa a lelki növekedést. A világ minden kevélysége az anyagi javak bőségéből fakad. Sok esetben a javak erőszakos megszerezni akarása haragot, gyűlöletet, gyilkosságot és kegyetlenséget szül.
Ezzel ellentétben a keresztény ember felkínálja a világnak a belső szabadságot, a lélek örömét, Isten országát. Jézus boldognak mondta a lelki szegényeket.
Minden adás célja végső értelemben a magunk odaadása. Minden kis ajándékkal begyakoroljuk azt a nagy döntést, amikor véglegesen az Úrnak adjuk magunkat az örökkévalóság küszöbén. Így is megvizsgálhatjuk lelkiismeretünket:
Szívesen adok-e abból, amit munkámmal szereztem? Úgy tekintem-e javaimat, mint Isten tulajdonát? Keresem-e az alkalmat, hogy másoknak örömet szerezzek ajándékaimmal? Törekszem-e a szegénység szellemére (takarékosság, egyszerűbb öltözködés, ételt nem kidobni stb.)? Vádolom-e Istent szegénységem miatt?
Mi életed alapvető irányultsága: szeretetből fakadó folyamatos ajándékozás vagy önzésből fakadó állandó szerzésvágy, birtokolni akarás?