„A keresztény ember benső egységben él Krisztussal, aki az örök Igazság… Az Isten Országa, amelynek polgárai vagyunk, az Igazság Lelkének ajándéka. Ez a két kapcsolat határozza meg keresztény létünket, és magatartásunkat. Ez a tény arra kötelez bennünket, hogy az igazság jellemezze életünket, gondolatainkat, beszédünket, tetteinket.” (Király Ernő 428)
Csak az él igazi keresztény életet, aki az igazságban él. Ez kiterjed életének minden területére.
1. A gondolat igazsága
„Az ember hiába van sok ismeret birtokában, hiába rendelkezik tudományos képzettséggel, ha ezeket nem az isteni igazság értelmezése fogja össze, hazugságban él. Csak az mondható igazán bölcsnek, aki Isten igazságában látja életét. Ha Istent mint önmagát kinyilatkoztató Igazságot igazán és teljes szívvel meg akarjuk vallani, akkor késznek kell lennünk arra, hogy ennek fényében ismerjük meg és fogadjuk el önmagunkat.” (Király 430)
2. A hit igazsága
„A legfontosabb kérdésekben a hívőnek tájékozottnak kell lennie. Erre a hitbeli tudásra mindenkinek komolyan kell törekednie.” (Király 430) Ha nincs hitismerete valakinek, az hamis felfogásban él.
3. A cselekedet igazsága
„Az igazságot a cselekedetekben is érvényesíteni kell. Az emberi kapcsolatokat olyan vonásokkal gazdagítja, mint a megbízhatóság, egyenesség, következetesség. Így hozzájárul a közösségi kapcsolatok kialakításához. Az igazság önmagában személytelen, ezért mindig kapcsolatban kell maradnia a szeretettel. »Igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a fővel, Krisztussal« (2Jn 1,1). Krisztus az örök Igazság és az Igazság Tanúja. A hívő ember annak tudatában él, hogy bensőséges közösségben van vele. Ez csak úgy valósulhat meg, ha Őt követi az igazság tetteiben is.” (Király 431)
4. Igazság a szavakban
„A kinyilatkoztatás szemléletében a szó valójában csak akkor igaz, ha az Isten szavának képmása. Szavainkat csak akkor nevezhetjük az örök Igazság képmásának, ha a szeretetből (Isten Szentlelkéből) származnak.” (Király 432)

Jézus halálos ítéletét egy hazugság indította el: „Sokan tanúskodtak ellene hamisan, de vallomásuk nem egyezett.” (Mk 15,57)
A parancsolat teljes értelmét az Újszövetség fényében – az igazság szeretetében – éri el.
Ennél a parancsolatnál is, mint mindenhol, a bűn gyökerét az emberi szívben kell keresni. „Csalárdabb a szív mindennél” (Jer 17,9). A hazugságot már a szívünkben meg kell állítani, ha pedig ilyen bűnben jártunk, bűnbánatot kell tartanunk miatta.
Hazugság nemcsak az ember romlott szívéből származhat, hanem a sátántól is, „mert hazug ő és a hazugság atyja” (Jn 8,44b). A hazugságok a másik ember, vagy Isten ellen irányulnak, és nem szabad közösséget vállalnunk vele. Másokról rosszat mondani, ami nem igaz, ez a hazug beszéd, aminek több formája van.

Ebbe a kategóriába tartozik:
– ha a hazugságot úgy tüntetjük fel, mint igazságot,
– ha másnak hazugságra adunk tanácsot, vagy ilyenre buzdítjuk (úgynevezett idegen bűn),
– ha valakiről másoknak hazugságot mondunk (rágalmazás),
– ha valakinek a hazugságával egyetértünk – vagy nem értünk egyet, de nem teszünk ellene semmit (elhallgatjuk, passzív hazugság),
– hamis tanúskodás továbbá az is, ha valaki nem vállalja a tanúságtételt, nem mondja el azt, amit Jézus tett az életében.

„Ti a Szent kenetét kaptátok, s mindent tudtok… Tudjátok, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás?” (Jn 2,20–22)

Jézus megadta neked a lehetőséget a hazugságtól való szabadulásra, hiszen új, „igazmondó” szívet kaptál tőle. Sőt, ha befogadod a Szentlelket, Ő sürgetni fog téged a parancs teljes betöltésére, hogy hamis tanúság helyett, igaz tanúságot tegyél róla.

Pál apostol azt írja: „Öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény. Ezért szakítsatok a hazudozással, s beszéljen mindenki őszintén felebarátjával, hiszen egymásnak tagjai vagyunk.” (Ef 4,24–25)

Segítő kérdések a tízparancsolat alapján:
Hazudtam-e bárkinek komoly kérdésekben? Tanácsoltam-e másnak hazugságot egy probléma megoldására? Rágalmaztam-e valakit mások előtt? Hazudtam-e védekezésből? Félelemből? Haszonszerzés miatt?
Hazudtam-e azért, hogy a felelősséget elhárítsam magamtól? – Hazudtam-e úgy, hogy másnak kára származott belőle? – Egyetértettem-e más hazug cselekedeteivel?
Megtérésem óta Isten felismert parancsaival kapcsolatban ellentétesen viselkedtem-e? – Tettem-e hamis tanúságot legjobb barátom, Jézus ellen? – Engedelmeskedtem-e a tanúságtételre szóló hívásnak (Jézusról, hitemről, Egyházamról)?
Ha eladó vagy, vizsgáld meg: dicsértem-e olyan árut, ami rossz minőségű; olyan élelmiszert, ami lejárt szavatosságú, káros az egészségre, esetleg romlott? Mint kereskedő, vizsgáld meg: kereskedtem-e olyan áruval, ami génkezelt, káros tartósítószert tartalmaz, hamis márkájú?

Segítő kérdések az Újszövetségi fényében:
Jézus azt mondta: „Arról ismerjen meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást” (Jn 13,34–35). A hazugság megrontja az emberi kapcsolatokat, az őszinteség és szeretet felépíti.
Így is vizsgáljuk meg lelkiismeretünket: Napjaimat áthatja-e a felebaráti szeretet?
Előfordult-e, hogy másokat kibeszéltem? – Hátuk mögött elmondtam-e hibáikat?
Törekszem-e arra, hogy másokról jót mondjak? Ha van rá ok, megdicsérek-e másokat?
Tovább adtam-e rágalmakat, pletykákat? Törekszem-e az őszinte beszédre? Szívesen hallgattam-e mások megszóló beszédeit?

Megvizsgáltam-e hazugságaim gyökereit (kicsinyhitűség, sikervágy, irigység, haszonszerzés)?
Ha más becsületében kárt tettem hazugsággal, rágalmazással, helyrehoztam-e bocsánatkéréssel? Kibeszéltem-e más titkait?
„Az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32). A mai pogány világban mindennapos az igazság elferdítése, a dezinformáció. Aki Jézust követi, annak nemcsak az igazság megismerése a fontos, hanem az abban való kitartás is.
Így is meg lehet vizsgálni a lelkiismeretünket:
Törekedtem-e megismerni az igazságot a történelmi, egyházi, vallási, politikai kérdésekben? Segítettem-e másokat, hogy megismerjék az igazságot? Hazugságban élek-e?
A részigazság elmondása nem jelent hazugságot. Például egy asszony elmegy bevásárolni, közben szentmisén is részt vesz. Este az ateista férje megkérdezi, hol voltál ma, mit csináltál? Azt mondja a feleség: elmentem bevásárolni. (Igaz volt.) Ha a szentmisét is megmondta volna, férje káromkodó, durva szavait kellett volna hallgatnia egész este!
Ehhez hasonló annak a szentnek az esete az első századokból, aki csónakba szállt és menekült üldözői elől. Egyik kanyarban feltűntek az üldözői, akik a parton állva megkérdezték tőle, nem tudod, hol van Gergely? Ő azt válaszolta: az előbb még a házában volt.