Megértem az átkozódó embert. Kegyetlenül szenved egy másik ember gonoszsága miatt. Ráadásul teljesen tehetetlen. Az a gonosz másik sokkal erősebb. Nem tud vele szemben magának igazságot szolgáltatni, ezért kínjában az Istenhez fordul, hogy Ő büntesse meg helyette ellenségét. Megátkozza és várja átka beteljesülését.

Valóban, látszólag természetes válasz az ártatlan ember szájából, mégis bűn. Szent Pál azt írja: „Áldjátok üldözőiteket, áldjátok és ne átkozzátok!” (Róm 12,14). Bűn azért, mert senki nem tudja eldönteni, ki mennyire bűnös, vagy ártatlan, különösen, ha őt magát érinti. Saját ügyében mindenki elfogult. A harag, önérzet, saját javunk pártolása, teljesen el tudja vakítani az embert. Saját dolgában senki nem tud pártatlan, igazságos lenni. Azért nekünk még azt is áldani kell, aki üldöz bennünket. Megint csak Szent Pál írja, pedig őt a Szentlélek vezette: „Hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: enyém a bosszú, én majd megfizetek” (Róm 12,19). Mindenkit nyugodtan az igazságos Istenre kell bízni. Ezeket a bántalmakat nagy lelkierővel el kell tűrni.

Hogyan is néz az ki, hogy egy ember parancsoljon Istennek, hogy mit tegyen? Méghozzá rosszat, büntetést! Még azt is megszabja az ilyen átkozódó, hogy mivel készítse ki Isten az általa gyűlölt személyt. Az a legkevesebb, hogy vakuljon meg, legyen ő is olyan szomorú, nyomorult, mint ő. Így azután az átkozódó ember saját maga ellen fordítja Isten haragját. Olyan ez, mint a bumeráng, amit eldob az ember, de visszarepül és leüti azt, aki eldobta.

Az átkozódó ember maga lesz átkozott, akire haragszik az Isten. A káromkodás mellett az átkozódás is gonosz szívből származik. Szörnyű ezt normális, vallásos embernek hallgatni, hát még a Jóistennek!

Attól nem kell félnie, hogy az átok beteljesül gyermekein! Csak nem képzeli, hogy az igazságos, mindentudó, szent Isten meghallgatja szomszédja bűnös, gonosz kívánságát, és gyermekeit emiatt bünteti? Az az ima, amikor jó szívvel kérjük Őt, biztos meghallgatásra talál nála. De az átok pontosan ellentéte a kérő imádságnak, hogy hajlana erre a Jóisten?

Ne az átoktól féljen, az nem árthat semmit. Vizsgálja meg saját lelkiismeretét, hiszen ön is átkozódott! Pontosan olyan bűnt követett el, mint a szomszédja!

Azért kell imádkoznia, hogy ő is megtérjen. Mi ellenségeinknek nem a vesztét, hanem a javát kívánjuk. Az a legfontosabb, hogy ők is Istenhez térjenek.

Végül arra kell minden erővel törekednie, hogy kibéküljenek egymással. Tudja, hogy a rossz szomszédság török átok. Az ellenséges érzület egymás iránt képes mindjobban elmélyülni, mindig nagyobb tüzet fog, és nagyon, de nagyon meg fogják keseríteni egymás életét. A végén már azt sem tudják, hogy miért is haragszanak egymásra. Nagyon sokat imádkozzon, bátran menjen át hozzájuk és mondja azt: felejtsük el az egészet. Bánom, hogy kiborultam, legyünk jó szomszédok. Ekkor a két családon a Jóisten áldása lesz!

Higgye el, mindig áldani fogja azt a napot, amikor ezt a lépést megtette. Le kell tenni a gőgöt, a büszkeséget, ehelyett kedves alázattal kell bekopogtatni ajtójukon.

*

Ha átkoznak, te imádkozz: Áldott legyen az Isten! Áldott legyen szent neve! Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember! Áldott legyen Jézus neve!