Az ünnepi pillanatokban Tempfli Imre egyháztörténész, egyházi író, stuttgarti plébános Albrecht Dürer Imádkozó kezek című alkotására épített szentbeszédében elmondta: Vencser László életében is fontos szerepet játszottak a kezek, a pappá szentelése pillanatában éppúgy, mint azelőtt és azután a tanulás, majd a papi hivatás teljesítése alatt, a gyulafehérvári vicerektori munkájához kapcsolódó megvalósítások és az ausztriai igazgatói beosztásával járó sok szervezőmunka során. A szónok kitért arra is, hogy a papi élet áldozatokkal jár, s ezek közül Vencser László életében talán a szülőföld elhagyása volt a legnagyobb, de ő Istenbe kapaszkodva vállalta a nehézségeket, s noha immár huszonhat éve Ausztriában él, lélekben és tettekben szülőföldjén is jelen maradt.

A szentmise végén Csibi Krisztina, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Magyarság Háza igazgatója – aki bukovinai székelyként és kisdorogiként a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségét és a Kisdorogért Egyesületet is képviselte – elmondta: ismeretségük Vencser Lászlóval nem túl régi, de a kapcsolat közöttük talán több mint negyed évezredes. A bukovinai székelyek leszármazottaiként ugyanis a családjuk eredetét a név alapján a leírások Gyergyószékhez, közelebbről Gyergyóditróhoz kötik. „Ez alapján őseink valaha akár ismerhették egymást, én szentül hiszem, hogy rokoni szálak is fűznek bennünket egymáshoz” – mondta a díszvendég, majd tolmácsolta az ünnepeltnek Potápi Árpád János üzenetét. „A szülőföld szeretete, a közösségért vállalt cselekedetek a megpróbáltatások idején, a nehézségben, bizonytalan időkben is megtántoríthatatlan hűség szemtanúi lehetünk, ha életén végignézünk. Köszönjük a példát, köszönjük a döntés földi megtapasztalásait. Isten éltesse sokáig, köszönjük hűségét szolgálatához, és hogy mintaként tekinthet Önre a jelen és a jövő generáció!” – fogalmazott levelében a nemzetpolitikáért felelős államtitkár.

Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere az egész hajdúság, de főként a város üdvözletét hozta magával. „Köszönöm azt az elmúlt években megtapasztalt odahajolást hozzánk, amellyel megtisztelt Tanár úr bennünket – mondta a városvezető, majd így folytatta: – Az a kötelék, amely száz évvel ezelőtt fonódott közöttünk, amikor a hajdúságba telepítettek erről a környékről több tízezer embert, és ebből nekünk Hajdúnánáson 3200-at sikerült befogadnunk és szeretetben ott tartanunk, az a kötelék a mai napig tart.” Szavait Szólláth Tibor ezzel zárta: „Köszönöm református magyarként is ezt a hetven évet és azt a negyvenhat évet, amelyet a papságban eltöltöttél. Azt kívánom, hogy maradj lámpás az erdélyi, a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyar testvéreink számára!”

Puskás Elemér, Ditró polgármestere így fogalmazott: „Van egy ember, akire mindig számíthatunk, és nem egyszerűen csak támaszkodhatunk a barátságára, hanem megerősítést is kaphatunk tőle a harcban éppúgy, mint a kétségeinkben. És szövetségest találunk benne mindig, ha össze kell esküdni a jóra. Vencser László, aki ennyi év után is rendületlen hittel és alázattal szolgálod az Egyházat, hazádat, népedet, szerető híveidet, kívánjuk, hogy a Jóisten adjon még erőt, egészséget, kitartást, az elkövetkezendő évekre is. Köszönjük, hogy vagy nekünk!”

Puskás Elemér a község fennállásának 450. évfordulója előtt tisztelgő, az alkalomra készült képzőművészeti alkotással ajándékozta meg az ünnepeltet, majd a Gyulafehérvári Főegyházmegye volt gazdasági igazgatója, jelenlegi petrozsényi plébános, Szász János lépett a mikrofonhoz, és elmondta, hogy ő virág helyett egy ünnepi kötettel jött a barátját köszönteni. Hogy miről is volt szó pontosan, azt már Szőcs Csaba, a kolozsvári Verbum Kiadó igazgatója fedte fel. E szerint a Szász János kezdeményezésére született, Távol és közel című könyvben paptársak, egykori tanítványok és barátok, Vencser László születési évére, 1947-re utalva összesen negyvenheten emlékek felidézésével, történetekkel, verssel, de még kottával is köszöntik az ünnepeltet. Az ajánlás és a negyvenhét szerző nevének felolvasása után Szőcs Csaba a megjelent ötszáz példányból átadott hetvenet a meglepett jubilánsnak.

Végezetül egy költemény is elhangzott a szerző Ferencz Imre papköltő jóvoltából, majd a ditrói egyházgondok adta át jókívánságait az egyháztanács nevében.

Vencser László arra kérte paptestvéreit, hogy – Sütő András szavaira utalva – legyenek égtartó emberek, ez ugyanis szerinte nemcsak a közszereplők feladata. „Tartanunk kell az egeket, hogy ne omoljanak híveinkre, népeinkre, nemzetünkre. Legyünk igazi égtartó emberek. Ne várjuk, hogy ezt helyettünk mások tegyék meg, hanem tegyük oda vállainkat, és ne engedjük az eget ránk omlani. Így találkozzunk itt Ditróban ebben a templomban, ha Isten éltet, négy év múlva, 2021. szeptember 13-án, aranymisém alkalmával, és hálálkodva mondhassuk el majd: az omló egek nem borultak ránk, nem temettek maguk alá, mert mi teljesítettük feladatainkat” – fogalmazott az ünnepelt.

Vencser László ilyen égtartó ember. Tapasztaljuk ezt Erdélyben és Ausztriában is. Ismételten minden jót kívánunk neki, hogy még sokáig égtartó és lámpás lehessen közöttünk!

Varga Gabriella
Fotó: Laczkó Sándor